1.        A szegedi egyetemi ifjúság márciusi ünnepe

A szegedi egyetemi ifjúság is megünnepelte március 15-ét. Csendes és komoly volt ez az ünnepség, a súlyos időkhöz illően, valahogy a családias bensőség hangulatát érezték a résztvevők, azonban az elhangzott beszéd és néhány szavalat annál határozottabb hangú tolmácsolása volt a mai fiatalok vitatható, részleteiben esetleg korrigálható, de lényegében meg nem cáfolható felfogásának. A szegedi egyetemi ifjúság a Bölcsészkar Auditorium Maximumában gyűlt egybe március 15-én, hogy hitet tegyen a márciusi gondolat mellett, Guba Ferenc, a SzEI elnöke üdvözölte a megjelenteket, közöttük Kramár Jenő rectort, Rávnay Tamás orvoskari dékánt, Koch Sándort, a SzEI tanárelnökét, Ditrói Gábor és Farkas Béla professzorokat, valamint a SzEI tagjait.

A műsor bevezető számaként Szabolcsi Gábor mondta el Babits Mihály „Miatyánk”-ját. Kitűnő orgánumával igen nagy hatással. Utána Sztachó Lajos szavalta el Ady A tűz márciusa című versét. A rutinos szavaló biztonságát bizonyította ez az Ady-tolmácsolás. Az est ünnepi szónoka Sóvágó Gábor dr. a Turul Szövetség országos vezére volt. Beszéde elején rámutatott arra, hogy milyen fundamentumot kell választania, milyen eszméket kell győzelemre vinnie, milyen ideálok mellett kell harcolniok a magyar fiataloknak, és 1944 márciusában mire kell emlékeznie a magyar ifjúságnak: arra, hogy március elején volt 24. évfordulója Horthy Miklós kormányzóvá való választásának, arra, hogy március első napjaiban Hódmezővásárhelyen egy ifjúsági kongresszus volt, amely 10 pontban zsinórmértéket adott az egész magyar fiatalságnak arra, hogy 1848. március 15-én kihirdetett 12 pont nem lehet csupán a történelmi tradíció egyik sablonos jele, sem muzeális tárgy, hanem az életet kell megtölteni, s azok hatásának az ifjúság magatartásában jelentkeznie kell, végül arra, hogy a Kossuth-évforduló nem egyszerű évszámot jelent számunkra, mivel csak az ő szellemének idézése, az ő egyénisége után való igazodás vezethet bennünket a helyes úton. Ezután a Turul vezére részletesen kifejtette a vázolt pontokat: „Szeged nem üstökös, hanem állócsillag, amelyhez igazodni lehet és kell!” – állapította meg Sóvágó dr., amikor rámutatott Szeged nagy történelmi szerepére, ahonnan a magyar márciusok során az egység gondolata, megmutatása és megteremtése kiindult. „A szegedi Kossuth-szobor körül – folytatta a szónok – egy paraszt, egy ifjú és egy gyermek van. Döbbenetesen eltalálták benne a Kossuth-örökség fenntartóit és továbbadóit. Nem hasznot és sikert kell Kossuth kultuszából húzni, hanem követni tanítását!” Beszéde további részében joggal idézte Kossuthnak talán soha nem aktuálisabb szavait: „őrt ki fog állani, ha nem te, hazádért?” Megbélyegezte azt az irányzatot, melynek ideálja a felhígított és megmérgezett humanizmusból nőtt nyárspolgár, és ideálként nevezte meg azt a magyart, akit a józan értelemben vett nacionalizmus erős gyökerei táplálnak.

Sóvágó dr. beszéde józan és komoly hangjával frázismentes stílusával méltó megnyilatkozása volt az ünneplő magyar ifjúságnak. Az est résztvevői, hallgatók és professzorok egyaránt lelkes ünneplésben részesítették a Turul vezérét. A műsor utolsó számaként Zalányi Sámuel szavalta el Ady Endre „A márciusi naphoz” című versét. A szavaló eddigi sikereihez híven megint élményt nyújtott mély kongású hangjával, nagyszerű interpretáló készségével. Az ünnepség végén a SzEI elnöke megköszönte Sóvágó dr. és a szavalók közreműködését, Isten áldását kérte a SzEI munkájára, majd az ünneplők együttesen elénekelték a Hiszekegyet, és ezzel az ünnepség véget ért.

Szegedi Napló XX. (1944) március 18. 2. oldal