A SzEI lánycsoportja összejövetelein tavaly is, meg ebben az évben is a lányoknak szabadidejükben „a magyar családi élet és munka értékeit, kérdéseit és tennivalóit tárta föl”. Az idén még szorosabban véve a magyar egyetemi hallgatónő és a magyar női hivatás kapcsolatával foglalkozott. Hetenként lánycsoport gyűléseket tartottunk a SzEI otthonban. Három ilyen csoportgyűlést mutatok be vázlatosan a következőkben. Az első leánycsoport gyűlésen a felsőbbrendű nő problémáját beszéltük meg.

A múlt év végén tartott közvélemény-kutató gyűlésünk alkalmával arra kérdésre, hogy milyen erényeket és kiválóságot szeretnél elérni és megvalósítani az életedben, az egyik lány azt felelte: „Felsőbbrendű nő szeretnék lenni. Azonban még magam sem tudom, hogyan, mert nem tisztáztam magamban, hogy mit jelent.” A közvéleményben ez a szó „felsőbbrendű” sok tudást, magas szellemi igényt, foglalkozás aterén kiváló embert jelent. Nem foglal magában erkölcsi ítéletet és családi vonatkozást. A férfiideált követő nő nem a neki való ideált találta meg, és így nem töltheti be női hivatását. A nőtől nem műalkotást, tudományos felfedezést vár az élet elsősorban, hanem életadó, gyarapító, nevelő tevékenységet, erkölcsi hagyományteremtést és értékkiemelő igazsághirdetést. A nőies nő csak annyiban foglalkozik tudománnyal, művészettel, amennyivel örömet szerez közvetlen környezetének, és amennyiben ezáltal azoktól szeretetet kap. Nehéz a nő helyzete azért, mert nem alkotásaival, vagy tudásával kell kivívnia, hanem teljes életével kell példát mutatnia. Jutalma csak annyiban van, amennyire a jótett szeretetet ébreszt, és visszasugárzik a jótevőre. Felsőbbrendű nő az, aki lelke tud lenni családjának, aki ellensúlyozni tudja melegségével, szeretetével a mindennapi élet gondjaival küzdő családot és enyhíteni tudja a szenvedést. Nem fásult bele az egyforma, állandó hétköznapi munkájába, mindig rendelkezik elég friss energiával, állandóan változó, nevelő és irányító szerepéhez.

Hogyan tud már itt az egyetemen készülni jövendő női hivatására az egyetemi hallgató leány? Ez volt a következő összejövetel megbeszélés anyaga. Ha az egyetemen az egyetemi hallgató lánynak elsősorban tanulmányaival kell is foglalkoznia, az pedig szükségképpen tudomány, az egyetemi hallgatónő számára legfontosabb, hogy nőiességét megőrizze. ha kikerül az életbe, nőnek: feleségnek, anyának kell belőle válnia, legalábbis feltétlenül fel kell készülnie erre is. Mint jövendő anyának erős fizikummal kell rendelkeznie, azonkívül egészséges kiegyensúlyozott lélekre kell törekednie. Ha valakiben nincs elég hajlam és tehetség a tanuláshoz, és az erőnek erejével végzett munka veszélyezteti egészségét, inkább hagyja abba. A nagyobb jót nem szabad feláldozni a kisebbért. Áldozatkész kezdeményező lélekké kell nevelnie magát, értenie kell a gyermekneveléshez. Sok türelmet, kitartást, áldozatot kíván a gyermek testi, lelki ápolása, ezért anyai lelkületet kell kifejlesztenie magában. Ha valaki nem megy férjhez, méginkább kiegyensúlyozott derűs lélekre kell törekednie, hogy az élet gondjaiban, munkájában el ne veszítse nőiességét és nagyobb közösség anyja lehessen, a lelkületében kifejlesztett anyaiság révén.

Mint jó háziasszonynak előre ki kell fejlesztenie magában az otthonteremtés képességét. Szolgáló, másokért dolgozni tudó lélekként megteremtenie az otthon bensőséges levegőjét, hogy a család lelki közösségében pihenést leljen minden családtag. Az otthon berendezéséhez jó ízlés kell. Több is, mint csak jó ízlés. Egyénisége töltse be annyira otthonát, hogy családja érezze: ez az otthon a mi otthonunk. A családtagok egészségének fenntartására és ápolására főzni kell tudnia. Kényelmetlenségeket, elégületlenséget át kell hidalnia jó kedéllyel. Nem szabad mutogatni ezeket, különösen nem kihangsúlyozni. Mint jó hitvestársat minden kell majd, hogy érdekelje, amivel az élettársa foglalkozik, azért, hogy a szellemi kapcsolat erős legyen köztük, és hogy szükség esetén segíteni is tudjon férjének a munkájában. A női hivatást: a hitvestárs, anya, háziasszony szerepét csak az tudja betölteni, aki minden ellenszolgáltatás nélkül fel tudja magát áldozni családjáért, el tudja magát felejteni a szolgálatban és családjáért dolgozni tudó lénnyé válik.

Hogyan egyezteti össze női hivatását az egyetemi hallgatónő azzal a hivatással, amelyre az egyetem készíti elő? A női hivatás célja: az Isten, férj és család. Helyes-e tehát az, hogy itt vagyunk az egyetemen, amikor a női hivatásban szó sincs a tudományról? A nőnek mint teremtménynek a célja közös minden teremtménnyel abban: Istent kell megdicsőíteni magában az ész, akarat, szív teljes kiművelésével. Ezért van joga a lánynak, hogy egyetemi tanulmányokat végezzen. Készülhetünk tudományos pályára, mert minden teremtmény célja a boldogság elérése, és a legnagyobb boldogságok egyike, ha Istentől kapott képességeinket fejlesztjük. Ha már itt vagyunk az egyetemen jól kell tanulnunk, hogy az Istentől kapott eszünket, tehetségünket fejlesszük, és örömet szerezzünk azoknak, akik ide küldtek bennünket. A sajátos célja azonban az, hogy családot neveljen, ápoljon és különösen lelki nevelést adjon környezetének. A nőnek közvetlen kapcsolata egyedül istennel van a vallási élményein át, különben a családon keresztül kell kifejtenie erőit: tudását, akaratát és a szívében élő gyöngédséget. A nőt úgy teremtette Isten, hogy a boldogságát a családjában érje el. Önmagáért a tudományért akkor mondhat csak le a családról, ha lángész, és így Isten dicsőíti ebben az elsődleges célban. Nem volna helyes arra gondolni az egyetemi hallgató lánynak, hogy kizárólag tudományos pályára lépjen. Nincs meg az a képessége, mint a férfinak, hogy elválassza a családot és a tudományt egymástól, és miközben tudományos munkával foglalkozik, benne az állandó aggódás is a családjáért, s ez túl hamar felőrli egészségét és idegrendszerét.

Lánygyűléseinken előadóként Dr. Sík Sándor egy. ny. r. tanár, P. Sass Imre és a csoportvezető szerepelt. A következő félévben előreláthatólag a tanári és női hivatás összeegyeztetéséről, a magyar és finn családi életről lesz szó, és női eszmény értékeit és kérdéseit tárgyaljuk meg.

Szegedi Híd (1944) február 6. oldal