A romániai magyarok üldözése péntek este a szegedi ifjúságból elkeseredett ellenszenvtüntetést váltott ki, a tüntetők erélyes megtorlást követeltek Romániával szemben. A Turul Szövetség szegedi kerülete péntek este fél 8 órára hívta össze tagjait a Dóm térre. A nemzetiszínű zászlók alatt gyülekező ifjúság a gróf Apponyi Albert utcán és a Kárász utcán keresztül vonult fel a Klauzál térre, a Kossuth szobor elé.

            „Vesszen Bukarest, vesszen Bukarest!” – hangzott a szavalókórus hangja, amerre a tüntetők elvonultak. A Kossuth szobor előtt a tüntetők elénekelték a Himnuszt, majd Horváth József főiskolai hallgató, kerületi alvezér mondott beszédet.

„Alig néhány hete – mondotta –, hogy ebben a városban, Horthy városában az öröm könnyei csillogtak szemeinkben, és most, a bécsi döntés után alig egy hónapra az öröm könnyeit a bánat és szomorúság könnyei váltják fel.” „Vesszen Bukarest, vesszen Bukarest.” – hangzott fel a szavalókórus.

„Erdélyben most magyar vér folyik – folytatta a szónok –, de ebbe nem nyugszunk bele soha.” „Nem, nem soha, nem, nem soha” – kiáltozták a tüntetők. „A magyar ifjúság felemeli szavát az erdélyi eseményekkel szemben és követeljük a felelős tényezőktől, hogy adjon fegyvert a magyar ifjúság kezébe.” „Fegyverbe, fegyverbe!” – hangzott az ütemes kiáltás.

„Itt a Kossuth szobor előtt fogadjuk meg – fejezte be a beszédét az ifjúság szónoka – hogy addig nem lesz egy nyugodt pillanatunk, amíg egy talpalatnyi magyar föld is idegen kézben van.” „Esküszünk, esküszünk, esküszünk!” – hangzott fel a szavalókórus.

            Horváth József szavai után a tüntető ifjúság az Országzászló elé vonult, ahol Solti Árpád tanárjelölt szólott a többiekhez. „Ökölbe szorult a kezünk – kezdte beszédét – amikor a romániai magyarüldözésekről hallunk.”

 „Torockóért megtorlást!”

„Követeljük – folytatta –, hogy hallgassák meg egyszer az ifjúságot is. Az ifjúság erején múlik ma két baráti nemzet ereje is. Fogjanak velünk kezet, és ne térjenek ki a kéréseink elől! Adjanak képviseletet az ifjúságnak, mert képviselet nélkül itt vagyunk kénytelenek interpellálni az Országzászló előtt…. Magyar ifjúság, meddig tűrünk még…”

„Fegyverbe, fegyverbe!” – hangzott a válasz.

„Bízunk, mert tudjuk, hogy a tűzben megacélosodott, acélkarddá válunk, mely kard, ha kell, le is tud sújtani. Becsületesen dolgozunk egy jobb, egy szebb Magyarországért, melybe beletartozik Temesvár, Arad, Brassó is.”

            Solt Árpád beszéde után a belvárosi elemi iskolában éppen próbájukat tartó leventezenészek kijöttek a térre, és eljátszották a Himnuszt, majd az Erdély indulót. Utána turulista lányok énekelték el az Erdélyi himnuszt. Ezután a tüntetők a hadtestparancsnokság elé vonultak.

„Fegyverbe, fegyverbe, fegyverbe!” – kiabálták, majd néhány perces tüntetés után szétoszlott a sok száz főnyi tömeg.

Délmagyarország XVI. (1940) október 12. 3. oldal