Mióta töltöd be a HÖK elnöki posztot?
2004. október 11-e óta vagyok hivatalban egyelőre idei év október 11-ig, de szándékomban áll indulni idén is, de már az új választási rendszerünkben.

Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie szerinted egy jó vezetőnek?
Mindenképpen tudjon több lépéssel előre gondolkodni, kiszámítani, hogy egy adott lépésnek mi lesz a rövid távú, középtávú és hosszú távú következménye, így tud megfelelően reagálni minden szituációban. Egy jó HÖK-elnöknek tudnia kell végletekig objektívnek lenni, hogy mindenkivel szót tudjon érteni, mert ő egy ütközési pont. Maximálisan fel kell tudnia lépni a hallgatói érdekekért, és bizonyos hallgatói érdekek ellen is, ha azok nem jogosak, hiába kellemetlen ez a szerep. Volt már rá precedens, hogy nekem is fel kellett lépnem a saját táborom ellen. A határozott, karakán fellépés is nagyon sokat számít. Végül legyen egyénisége, mert egy szürke pontot nem lehet, és nem is szoktak elfogadni vezetőként. A vezetés általában személyfüggő, a jó vezetés még inkább. Mindenkit autonóm emberként ítélnek meg, nem választják el a különböző minőségeket, hogy éppen gyógyszerészhallgató, TDK-s, versenytáncos vagy HÖK elnök. Az összkép számít. És itt nagyon fontos a folyamatos, mondhatnám konstans színvonalat hozni, minden szinten és minden minőségben. Amúgy az a jó, ha a vezetést tetteiről már ismerik, mert akkor talán el is ismerik.

Mit érzel a legnagyobb eredménynek amit a HÖK-nek a vezetésed alatt sikerült elérnie?
Legnagyobb újításomnak tartom a Hallgatói Önkormányzat új Szervezeti és Működési szabályzatát, és az önálló GYTK-s hallgatói iroda projektjének elindítását, ami szerintem több elnöki hivatali időn átnyúló folyamat lesz. Fontos eredményemnek tartom a HÖK minden eddiginél erőteljesebb, aktívabb kommunikációját, értem ez alatt a HÖK folyamatosan épülő honlapját, a HÖK-ös mappát, HÖK-ös pólót; és a kari lapot, a Spiritust érintő fejlesztéseket. Büszke – de nem feltétlenül maximálisan elégedett – vagyok még az oktatók hallgatói véleményezése programjának a beindítására, és az ennek kapcsán folytatott kampányra, amit Dr. Révész Piroska oktatási dékánhelyettes asszony az egy éves ténykedésem értékelése kapcsán külön méltatva kiemelt.

Mi vitt rá, hogy HÖK elnökségre jelentkezz, ezáltal tegyél a hallgatótársaid érdekeiért?
A hallgatótársaim passzivitása. Katasztrofális és lesújtó érzés látni, hogy a hallgatók többsége – tisztelet a kivételnek – csak ül, és pislog ki a fejéből, mint egy levelibéka. Az, hogy bármit tegyen akár a saját, akár más érdekében ritkaságszámba megy. Úgy döntöttem, hogy talán van némi készségem ezekhez a feladatokhoz. A családom és a témavezetőm támogatta az ötletet, és úgy érzem, hogyha megfelelő célt találtam, akkor mindig sikerült hozzá a kellő energiát is megtalálnom magamban. Azért sem állok be a sorba, mert „…néma gyereknek az anyja se érti a szavát”.

Kik segítettek a munkád végzésében?
Elsősorban említeném meg Kiss Éva általános elnökhelyettes asszonyt, aki mindenben segítségemre volt ötleteivel, javaslataival. Csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni Karacs Alexandráról és Gőgh Nóráról is; Nádpor Melindának, pedig szeretném megköszönni a Spiritus vezetésében és szerkesztésében nyújtott munkáját. Az oktatók részéről támogatást kaptam Dr. Lantos Ilona dékáni hivatalvezető asszonytól, illetve Prof. Dr. Révész Piroska oktatási dékánhelyettes asszonytól, és természetesen Karunk dékánjától Dr. Falkay György professzor úrtól is csak támogatást kaptunk. És végül, de nem utolsó sorban minden aktív HÖK-tag odaadó és áldozatos munkáját köszönöm, a többieknek meg üzenem, hogy illik róluk példát venni.

Mivel foglalkozol még a HÖK-kel kapcsolatos teendőkön kívül?
Karunk Farmakognóziai Intézetében negyedik éve folytatok Tudományos Diákköri kutatómunkát, úgy érzem, egészen szép eredményekkel. Alapdiplomám megszerzése mellett párhuzamosan végzem az angol-magyar gyógyszerészi szakfordítói másoddiplomás képzést is. Ugyanakkor HÖK-ös ügyvitel napi szinten része az életemnek, emiatt jelenleg a tudományos kutatás kissé háttérbe szorult. Emellett készülök az utolsó vizsgaidőszakomra (ha minden jól megy…), utána pedig a záró- és államvizsgára, mint minden rendes ötödéves gyógyszerészhallgató.

Az egyetemi éveidből mire emlékszel vissza szívesen?
Nagyon kedves emlékeim közé tartozik a kari lap elindítása, és természetesen folyamatos szerkesztése. A kezdeti kétkedő hangok ellenére azóta is van rá igény, és a hallgatók szinte egymás kezéből veszik ki az újságot, mi több, nemcsak ők várják, hanem az oktatóink is, és ha igazak a hírek, akkor a mi kis lapunkat Budapesten, sőt Marosvásárhelyen is szívesen fogadják és forgatják. Jó érzés, hogy sikerült elindítani valamit, ami talán akkor is fennmarad majd, amikor mi már kilépünk ebből a körből.

Mit tettél eddig a hallgatói mozgalomért?
Konkrétan nálunk ez úgy valósult meg, hogy az HKKGY rendszert lecseréltük a Magyar Köztársaság Alkotmányában deklarált közvetlen és titkos szavazási alpjogot biztosító választási rendszerre. Ezt a munkafolyamatot az elejétől kezdve vezettem, irányítottam, aktívan részt vettem a szövegezésben is. Itt is szeretnék utalni Kiss Éva általános elnökhelyettes asszony építő kritikai észrevételeire. Igyekeztem elindítani annak a célnak a megvalósítását, amit a hallgatóság tőlem kért, az önálló hallgatói iroda projektjét. Ez óriási beruházás, rengeteg munkát, sok egyeztetést igényel a Rektori Hivatal illetékes főosztályaival, a kivitelezőkkel, a rendelkezésre álló és a pályázati pénzek elszámolásával kapcsolatban. Itt mindenkinek a munkájára szükség van, de az egyéni tevékenységeket, mint mindig, itt is össze kell fogni.

Milyennek látod a mai magyar felsőoktatást?
Biztos akarod tudni? A mai magyar felsőoktatás a tömegképzésről szól, és ez hosszú távon tarthatatlan. A felsőoktatás legfelsőbb vezetése ragaszkodik ahhoz a rendszerhez, hogy minden jelentkezőt felvegyen, akit csak lehet, mivel a hallgatói létszám után az állam által kifizetett normatíva a finanszírozás alapja. Ugyanakkor ellenérzéseik vannak azzal kapcsolatban, hogy úgymond „romlik az anyag”. Csak a felső vezetésnek van joga (és megkockáztatom kötelessége is) ahhoz, hogy módosítsanak a rendszeren; hogy ne mondjuk – elvetemült ötlet – a létszámmal, hanem a hallgatók teljesítményével arányosan történjen a támogatás. Természetesen ennek is meg kellene adni a szabályozási rendszerét. A diploma mintegy elértéktelenedik, amint azt egyes szakmákban már rég óta tapasztalni is lehet. Például a bölcsészkarokon vagy a tanárképzőkön végzettek nehezen találnak fizetőképes és ugyanakkor végzettségüknek megfelelő állásokat. És ezt nem veszi figyelembe a mai magyar felsőoktatás. Szerintem a bolognai folyamat ismét csak devalválódásra ad majd lehetőséget, bármilyen szép az elképzelés. Az egyetemek ontják magukból az olyan diplomás szakembereket, akikre a munkaerőpiacnak nincs igénye. Hol talál magyartanárként állást egy tízmilliós országban évente országosan ezer, de akár csak ötszáz új magyartanár, ráadásul csökkenő születésszám mellett…? Ezt azért racionalizálni kellene, de azt hiszem ez nem a hallgatói mozgalom feladata. Pedig, ha érték lenne a felsőoktatásba egyáltalán bekerülni, akkor talán a diplomásokra is vigyázna a munkaerőpiac, hogy a magyar tudástőkét az országon belül tartsa, mert ez nem felsőoktatási, nem is oktatáspolitikai, de nem is financiális érdek vagy kérdés dolga. Ez a magyarság hosszú távú érdeke.

Szerinted hogyan lehetne többet tenni a hallgatókért?
A kérdést kettéosztanám. Az első: mit tehet a hallgató saját magáért? Legfontosabb, hogy nézzen szét maga körül. Hiába nyomjuk a legagresszívabb propagandát (faliújság, hirdetések az előadásokon és minden elképzelhető helyen és időben), így is bőven akadnak olyanok, akik sohasem időben értesülnek a pályázatokról, programokról, rosszabb esetben határidőkről. Hogy mit tehetek én? Egyértelműen a saját jogköröm, és feladataim ismeretében minden lehetséges eszközzel megpróbálni érvényesíteni a hallgatók jogait és érdekeit. Ez csak úgy működik, ha a mindenkori hallgatóság is segít nekem abban, hogy teljesíti a kötelességeit, mert csak akkor lehet verni az asztalt, hogy a jogainkat tartsák tiszteletben, netán a kéréseinknek eleget tegyenek. Onnantól kezdve lehet fejlesztésben gondolkodni.