Az eredményes tüntetés jelszavát lapunk legutóbbi számában így fogalmaztuk meg: Becsukni erszényünket valahányszor a zsidóság akarja azt megvámolni! Lássuk most ennek a jelszónak gyakorlati alkalmazásait. Keresztény diáktestvéreim! Ne adj pénzt a zsidó sajtótermékért, és ne is olvasd! De ez nem elég. Hass oda, hogy más se olvassa (rokon, barát, ismerős, stb.)

– De hát mi az a tíz fillér, amit én egy újságért adok? Attól nem gazdagszik meg a vállalt! – mondhatná valaki.

A dolog nem egészen úgy áll. Először nem vagy egyedül tíz filléreddel, hanem sokan vagyunk és sok kicsi sokra megy. Másodszor pedig van abban a tíz fillérben mélyebb jelentőség is. Mert ha valaki a destruktív sajtót támogatja, ezzel nemcsak anyagilag segíti, hanem mintegy helyesli annak a lapnak hangját, világnézetét. Tehát végeredményben az illető olvasó önmagát cáfolja meg azzal az egyszerű cselekedettel, hogy pl. az Est-ért odaad annak az újságárusnak tíz fillért.

Viszont mi lesz az eredménye annak, ha a körúti sajtókiadók észreveszik, hogy nini, Szegeden az utóbbi időben kétszázzal kevesebb példány fogy el, mint a múlt hónapokban? Ez egyrészt érzékeny anyagi veszteséget jelent számukra, másrészt pedig azonnal kutatni kezdik, hogy mi az oka ennek a megcsappanásnak.

– Úgy látszik, a kereszténynek nem tetszik a lapnak a hangja. Kezdenek öntudatra ébredni. No, ez mindenesetre kellemetlen, de majd segítünk a dolgon. Írhatunk mi egy kicsit keresztényebb szellemben is, ha éppen úgy kívánják, mindaddig, amíg újra el nem jön a „sajtószabadság” ideje, mint 1919-ben.

Testvérem, ne adj pénzt az ellenséges sajtótermékért!

De ne is olvasd!

Belépsz a Borbélyüzletbe, vendéglőbe, cukrászdába, fogorvosi rendelőbe…Várakoznod kell. Mindenféle újságot eléd tesznek; első helyen természetesen a destruktív irányú lapokat. Kezedbe akad a napilapok mellett a Színházi Élet, Délibáb. Csak keresztény újsággal nem találkozol.

Mit teszel most?

Ha megalkuvó lélek vagy, ha elveiddel szemben következetlen vagy, ha felszólalni bátortalan vagy, akkor kezedbe veszed egyiket vagy másikat, és olvasod nem nagy épülésére saját világfelfogásodnak és azoknak, akik a lapot a kezedben látják.

Ellenben ha következetes vagy elveidhez, akkor udvariasan megkérdezed:

– Kérem, nem kaphatnék én véletlenül Szegedi Új Nemzedéket?

– Sajnos, azzal nem szolgálhatunk.

– Talán akkor a 4 filléres Pesti Új Nemzedéket?

– Sajnos, az nincs. De tessék parancsolni, itt van pl. a Pesti Hírlap; az ember sok érdekes olvasnivalót talál benne.

Te nem zavartatod magad, hanem tovább érdeklődsz.

– De bizonyára megtalálom itt a Nemzeti Újságot, az Új Lapot vagy a Képes Krónikát vagy az Életet? Avagy semmiféle keresztény lapot nem járatnak ide?

– Kérem szépen, ezekkel nem szolgálhatunk. Tetszik tudni a közönség jobban szereti ezeket az újságokat.

– Ha az idejáró közönségnek nincs helyes ízlése, arról én nem tehetek; de ebben az esetben én nem akarok ehhez a közönséghez tartozni. Ajánlom magamat!

Az illető üzlettulajdonos az első ilyen esetre nagyot néz. Ha másodszor hall ilyesmit, gondolkodóba esik, a harmadik eset megdöbbenti, a negyedik eset után pedig hanyatt-homlok rohan megrendelni a kívánt keresztény lapot.

Ez lesz az eredményes tüntetés egyik eszköze.

Délvidéki Ifjúság I. (1935/36.) 7. szám (március) 4. oldal