A Délvidéki Ifjúság munkatársa felkereste Ditrói Gábor dr. Rector Magnificust, és megkérdezte, hogy megérkezett-e a kultuszminisztérium döntése az ifjúság memorandumára, illetve az Egyetemi Tanács felterjesztésére. Ditrói Gábor dr. válaszában kijelentette, hogy az ifjúság kérését annakidején az Egyetemi Tanács pártolólag terjesztette fel a kultuszminisztériumhoz. Valószínű, hogy a több mint 70 oldalas felterjesztés áttanulmányozása miatt nem érkezett még meg a kultuszminisztérium válasza. Remény van azonban arra, hogy ez igen hamar meg fog történni, és ezzel le fognak csillapodni azok a hullámok, melyeket ez a mozgalom országszerte keltett.

Az ifjúságot igen lehangolja azt a tény, hogy ily nagyfontosságú kérdést a többi akták módjára porosodni hagynak valamelyik iktatóhivatalban. Mindannyian azt hittük, hogy országszerte rokonszenvvel kísért mozgalmunk soron kívül fog elintézést nyerni, és mélységesen csalódtunk. Vagy tán odafönt kell olyan sokat gondolkozni rajta. Pedig – még egyelőre – nem is azt kértük, hogy a kultuszminisztérium helyiségeiben tétessék ki a kereszt! Vagy azon gondolkoznak, hogy a kérés teljesítése ránk hoz kárt, és „atyai gondoskodással” meg akarnak óvni az elhamarkodott lépés káros következményeitől. Mi ezúton is meg akarunk nyugtatni mindenkit, hogy nem fogjuk megbánni soha, hogy keresztet kértünk egyetemünk falaira! Ha pedig az adminisztráció nagyszerű szervezetének segítségével elhúzni igyekszenek eme kérdés megoldását, akkor felelős tényezők számoljanak azzal, hogy az ifjúság bizalma éppen azokban fog megrendülni, akik a keresztény világnézetet hirdetik, de megvalósítása elé akadályokat gördítenek. Az ilyen magatartás az emberben kétséget támaszt, de ennek ellenére mégis van annyi bizalmunk illetékes körökben, hogy ezt a gondolatot magunktól távoltartva higgyük, hogy a kereszt a legrövidebb időn belül legszebb dísze lesz egyetemünknek.

Délvidéki Ifjúság I. (1935/36.) 6. szám (február) 2. oldal