„Ha mindenki teszi a dolgát, megy a szekér, érvényesülnek a hallgatói érdekek, teljesülnek a reális igények.”

Mettől meddig volt HÖK elnök?

2004 májusa és 2005 májusa között töltöttem be az SZTE EFK Hallgatói Önkormányzat elnöki posztját.

Mire emlékezik vissza legszívesebben egyetemi éveiből?

Életre szóló barátságokat kötöttem az Egyetemen, s számomra nagyon fontosak a tartalmas emberi kapcsolatok.

Mit tart legnagyobb élményének / újításának hivatalának betöltése alatt?

Úgy érzem, kollégáimmal sikerült felpezsdítenünk a főiskola állóvizét tartalmas szabadidő programjainkkal. Közülük kiemelném az első EFK Kari Napot, melyet több hónapos szervezői munka után 2005. április 20-án sikeresen lebonyolítottunk Újszegeden az EKO parkban. Elkezdtük az EFK Hallgatói Önkormányzat egyedi arculatának kialakítását: új HÖK honlapot, kari pólót készítettünk, valamint javítottuk a belső kommunikációt, megszerveztük az iroda folyamatos nyitva tartását. Újításainkat még sorolhatnám a végtelenségig, de a lényeg, hogy a kollégáimmal a tőlünk telhető legjobb teljesítményre törekedtünk.

Mi motiválta, hogy tegyen valamit hallgatótársaiért?

Általános szociális munkásként szemléltem a rám váró feladatokat. “HÖK-ösnek” lenni nem presztízskérdés – vagyis jobb esetben nem az -, hanem szolgálat, segítő hivatás.

Származott-e előnye hivatali múltjából?

A munkám során számtalan hasznosítható tapasztalatot gyűjtöttem, melyeket hivatásom gyakorlása közben is eredményesen kamatoztathatok.

Kik segítették munkáját?

Szerencsére sokkal többen voltak a támogatóim, mint akik nem értettek egyet céljaimmal. Napestig sorolhatnám Őket, de azért kiemelném Biró Istvánt, aki kitaposta előttem az elnöki ösvényt, Dr. Pogány Magdolna Főigazgató asszonyt, akivel a közös munkánk igazán gyümölcsöző volt, valamint Telegdy Gergely EHÖK elnököt, aki nagyban formálta az együttműködésről alkotott világszemléletemet. Nagy hálával tartozom még kollégáimnak, barátaimnak és családomnak – mindannyian rengeteget segítettek nekem, amiért nagy hálával tartozom nekik.

Mivel foglalkozik jelenleg?

A főiskolát követően egy szegedi nonprofit szervezet foglalkoztatási tanácsadójaként tartós munkanélkülieknek segítek munkaerő-piaci reintegrációjukban. Sikerült megtalálnom azt a munkát, amelyben igazán kiteljesedhetek, s ez örömmel tölt el. Az egyetem után is van élet, mint látjuk…

Mit tett a hallgatói mozgalomért?

A kérdés nem releváns, akkor lenne helyes, ha úgy szólna: „Mit tettek…” Csak annyit cselekedtünk, amennyit tudtunk. Ez csapatmunka, szolgálat és véleményem szerint remek emberekkel tudtam együtt dolgozni, az eredmények kézzel foghatóak, de ezek megítélése a hallgatók feladata.

Hogyan látja a mai felsőoktatás helyzetét?

Ebben a kérdésben én derűlátóan pesszimista vagyok…

Meglátása szerint hogyan lehetne még többet tenni a hallgatók támogatásáért, képviseletéért?

Ha mindenki teszi a dolgát, megy a szekér, érvényesülnek a hallgatói érdekek, teljesülnek a reális igények. Azonban azért tenni kell, hogy olajozottan működjön minden, de ez már az utánam lévők feladata.

Milyennek kell lennie egy jó vezetőnek?

Csapatjátékosnak. Aki kiskirályként ül a trónon, teljesen alkalmatlan erre a szolgálatra. A jó vezető legyen ember, hallgató, maximalista, más nem is kell.