„A vezető fogaskerék egy csapatban, akinek az a feladata, hogy kijelölje a haladási irányt.”

Mettől meddig töltötted be a GTK HÖK-elnöki posztot?

2002-2004-ig voltam HÖK-elnök.

Mivel foglalkozol jelenleg?

Állást keresek, és élvezem a gondtalan szabadság utolsó perceit.

Miért is hívnak téged Paconak?

Ez régi történet. A lényeg, hogy a Paco spanyolul a Feri megfelelője.

Mi motivált, hogy HÖK-ös legyél, illetve később elnök?

A motiváció kezdetben nem volt túl erős. Szabó Gergő ajánlotta fel, hogy indulhatnánk a választásokon egy koalícióban, és sikerült bejutnunk. Onnantól kezdve pedig egyre jobban megkedveltem, nagyon sokat foglalkoztam vele, így 2 év után szinte evidens volt, hogy én legyek az elnök – legalábbis nekem (nevet).

Kik segítették a munkádat? Kaptál-e támogatást a tanároktól, az egyetemi vezetéstől?

A kezdő lökést Szabó Gergőtől kaptam, vele később is nagyon sokat dolgoztunk együtt, és tanultunk egymástól. Meg kell említenem Antal Márk barátomat, aki gimnáziumi osztálytársam és barátom. Ő ugyanezen idő alatt a SZOTE HÖK-ben tevékenykedett, és nagyon sok hasznos tanácsot adott. A későbbiek során Rostás Vikinek volt óriási szerepe, hogy a HÖK iroda olyan legyen, amilyen; Gábor Tamás nélkül pedig hol tartanánk az informatikában? A kari vezetés mindig támogatott, a tanárok közül pedig eleinte Garamhegyi Ábel, később Révész Balázs volt az, aki a kar és a HÖK kapcsolatát erősítette. A név szerint említetteken túl mindig is számíthattam az aktuális HÖK-ös csapatra, az újság munkatársaira, és a tanárok nagy része is pozitívan állt hozzánk.

Mit tartasz a legnagyobb eredménynek, újításnak a hivatalod alatt?

Amikor elkezdtem HÖK-özni, volt egy kis dohos irodánk, egy számítógépünk, és egy minimális összegű dékáni támogatásunk. Mikor eljöttem, 2 új irodánk, 4 számítógépünk és egy szerverünk, kari pólónk, újságunk, évkönyvünk, honlapunk, levelező listánk, gólyatáborunk, Közgazdász Bálunk, kirándulásaink, GTK-Napunk, Squash-Napunk, Csocsó-bajnokságunk, és még ki tudja mink volt. Ja, és a dékáni támogatás megötszöröződött. A legjobb az volt, amikor a felvi.hu kihozta, hogy a mi karunkon a legjobb a hallgatói élet – soha nem felejtem el a többi kar (különösen a jogi) irigykedő HÖK-öseit. Ez természetesen nem egyedül az én érdemem, hanem egy jó csapaté, egy jó karé, és a kedvező körülményeké, de azért nagyon büszke vagyok rá.

A kari újság létrehozása is a te nevedhez fűződik. Hogyan is történt ez?

Az bizony nagy csata volt. Mikor bekerültem a HÖK-be, kezdeményeztem, hogy indítsunk el egy kari újságot. Az akkori szűkös anyagi lehetőségek miatt vérre menő csatát kellett vívnom Szűrös Krisztával (akkori kulturális bizottság elnök) az első szám költségeinek előteremtéséért. Szerencsére sikerült találni főszerkesztőt Kiss Zsuzsi személyében, és Kriszta végülis adott pénzt, de a tördelés még mindig problematikus volt. Mentő ötletként kölcsönkértem egy tördelőprogramot, és vettem egy szakkönyvet, hogy meg tudjuk csinálni az első számot. Azután még 2 évig tördeltem… Mindenesetre az újság mindig is a szívem csücske volt, és örömmel látom, hogy az első 12 oldalas fekete-fehér verzió mivé nőtte ki magát.

Hogyan látod a mai felsőoktatás helyzetét?

Be kell valljam, kicsit aggódom. Nagyon sok a hallgató, ami nem lenne baj, hiszen „tudásalapú társadalmat” nevelünk. A baj ott van, hogy kevés a tanár (legalábbis a megfelelő szakmai színvonalú), és hogy nagyon sok a „kamu” szak, ami az égvilágon semmire nem használható a későbbiekben, és az azt elvégzők csak egy diplomát akarnak, nem pedig tudást. Ennek szerintem így nincs értelme. Nagy baj még, hogy a jó képességű fiatalok számára nem vonzó a tudományos terület és például a TTK nagy hírű intézményei utánpótlás nélkül maradnak.

Szerinted min kellene, illetve min lehetne változtatni?

A szakok keretszámait sokkal inkább a piaci igényekhez kellene igazítani (pl.: jogászok), és vonzóbbá kellene tenni a kutatói-tudósi pályákat. Sokkal szigorúbb minőségbiztosításra lenne szükség, komolyabban kellene venni a felsőoktatást! Szerintem hihetetlen, hogy egyes szakokat mennyire könnyen el lehet végezni. A baj az, hogy az egyetemek a képzési normatívából élnek, és abszolút előtérben van a mennyiség a minőséggel szemben. Olyan támogatási rendszert alakítanék ki, ami a minőségnek kedvez. Érdemes meggondolni az amerikai példát is. Ott a jó képzés nagyon drága, de miután elvégzed, jó eséllyel ki tudod fizetni a tandíjra felvett hiteled. Lehet, hogy a „kamu” szakok már nem lennének olyan vonzóak, ha nem lehetne velük elhelyezkedni, viszont többmilliós adósságba sodornák a hallgatókat.

Van esetleg valamilyen érdekes vagy vicces történeted a HÖK-ös éveidből?

Nagyon sok vicces dolog esett meg velem ez idő alatt, amire jogász barátaim, vagy Málovics Gyurka gyakran emlékeztetnek is. Ezek nagy része nem publikus. De talán van szalonképes is. Mikor például az EFOTT-ra mentünk képviselni a szegedi HÖK-öket, Málovics Gyurival és Borbola Pistával. Hamar felmértük, hogy az ott megjelenteknek nem nagyon van igénye a hagyományos tájékoztatásra, ezért más jellegű programokat szerveztünk. Készítettünk 20 litert a Nyugi kávézó nevezetes italából (Móka-koktél) és ezzel kínáltuk az érkezőket. Ezen felül pedig különböző „ügyességi” játékokat szerveztünk. A csúcs szerintem az volt, amikor az egyik esős napon ultizni lehetett a standunknál, de nem forintos alapon, hanem fenékreverésben, amit egy műanyag baseballütővel lehetett hatályba léptetni. Egy bukott piros ulti után a delikvens általában percekig hűtötte az ülepét egy közeli kocsi nedves motorházán. Nagyon szerettem az egyetemi hivatalos rendezvényeket követő fogadásokat is. Különösen jó volt, mikor pár HÖK-össel és a rektori hivatal fiatalabb munkatársaival a végén segítettünk eltüntetni a megmaradt borkészletet…

Származott-e előnyöd a hivatali „múltadból”?

Az előnynek számít, hogy soha egy vizsgára sem kellett elmennem, csak beküldenem az indexem?  Szerintem nem volt szükségem arra, hogy vizsgákon így szerezzek előnyt, de egyes tanárok pozitív vagy negatív hozzáállását lehet, hogy befolyásolta a HÖK. Az álláskeresés során igyekszem felhasználni a HÖK-ös tapasztalataimat, remélem, hogy a cégek ezt értékelik. És nem kellett sorban állnom a JATE-Klub előtt – ez nagyon hasznos volt.

Milyennek kell lennie egy jó vezetőnek?

Röviden: mint én. Bővebben: sokféle jó vezető létezik. Van, akit a munkatársai imádnak, és ezért jó. Van, akit esetleg kevésbé kedvelnek, de fantasztikus eredményeket ér el. Szerintem nagyon fontos, hogy a vezető nem a teljhatalmú király, hanem egy fogaskerék a csapatban, akinek történetesen az a feladata, hogy összefogja a sok kis részecskét, és egy haladási irányt jelöljön ki. Egy biztos: egyedül nem megy.

Szerinted tudsz-e majd valamit kamatoztatni a megszerzett tapasztalatokból, esetleg kapcsolatokból?

Az állásinterjúkon próbálom meggyőzni a cégeket, hogy ebből a tapasztalatból majd rengeteget tudok kamatoztatni. A kapcsolatokkal igyekszem csínján bánni. Sok embert ismertem meg, és sokkal barátság is szövődött. Ezeket a barátságokat nem szeretném anyagi javakra váltani. A HÖK-re egy lezárult folyamatként tekintek, és nagyon nem szeretném követni azt az egyes karokon elterjedt szokást, hogy a HÖK-ön vagy ahhoz közel élősködve biztosítsam a jövőm 30-35 éves koromig. Szerencsére versenyképes diplomám van, úgy érzem, vannak lehetőségeim, úgyhogy nem kívánok ezekkel a kapcsolatokkal visszaélni. Lezártam, de soha nem fogom elfelejteni, egy nagyon értékes és jó periódusa volt az életemnek, és remélem, hogy a barátságok megmaradnak.