Mettől meddig töltötte be a HÖK elnöki posztot?

Három cikluson át voltam a Bölcsészettudományi Kar Hallgatói Önkormányzatának elnöke, 1996-1997. és 1998-2000. között.

Mire emlékezik vissza legszívesebben egyetemi éveiből?

Mindenre. Szeged csodálatos hely, csodálatos emberekkel és egy nagyon jó egyetemmel. Sokat tanultam és rengeteg barátot szereztem egyetemi éveim alatt.

Mit tart legnagyobb újításának hivatalának betöltése alatt?

Sok nagy változás történt azokban az években, amikor én töltöttem be az elnöki tisztséget. Először is teljesen átalakult a BTK struktúrája, létrejöttek az intézetek. Aktívan részt vettünk a szabályzatok kidolgozásában, és sikerült elérnünk, hogy minden intézetben a hallgatói képviselet aránya egyharmad körüli legyen. Két, immár nagy hagyománnyal rendelkező kari rendezvényt indítottunk útjára: a VINYIT-et (VIzsgaidőszak NYitó Iszonyatos Tivornya) és az önálló Bölcsész Gólyatábort. Ami pedig a legfontosabb: nem csak a kari, de az egész egyetemi struktúra átalakult az integrációval. Számomra hatalmas dolog, hogy részt vehettem a Szegedi Tudományegyetem és az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat létrehozásában.

Mi motiválta, hogy tegyen valamit hallgatótársaiért?

Elsőévesként már a gólyatáborban kapcsolatba kerültem a Hallgatói Önkormányzattal, mivel mindkét főgólyám HÖK-ös volt, egyikükkel nagyon jó barátok lettünk és azok vagyunk mind a mai napig. Ő mondta el nekem, hogy mivel is foglalkozik a HÖK és javasolta, hogy induljak a választásokon, és mivel mindig is szerettem másoknak segíteni és szervezkedni, nem kellett sokat győzködnie arról, hogy megpróbáljam. 1995 januárjában póttagként kerültem a testületbe, és sok olyan emberrel dolgoztam együtt – mind a BTK, TTK és Egyetemi Hallgatói Önkormányzatban, mind a Hallgatói Irodán – akire felnéztem, és akitől nagyon sokat tanultam. Mivel ezen emberek jó része utolsó ciklusát töltötte a testületben, úgy éreztem, hogy tovább kell vinni az általuk megkezdett munkát és az általuk képviselt értékeket, ezért újraindultam a választásokon, és nappali tagozatos tanulmányaim befejezéséig tagja is maradtam a Hallgatói Önkormányzatnak.

Származott-e előnye hivatali múltjából?

Nem származott előnyöm a pozíciómból sem elnökségem ideje alatt, sem az óta. Ez nem zavar különösebben, mivel a Hallgatói Önkormányzatot nem ugródeszkának tekintettem. Persze nagyon sokat tanultam a hat év alatt, amíg a szervezet különböző szintjein tevékenykedtem, amit kamatoztatni tudok.

Kik segítették munkáját?

Sajnos – legalább is 1994. óta – mindig is voltak olyanok a Hallgatói Önkormányzatokban, akik nem azért akartak bekerülni a testületbe, mert szerettek volna másokért tenni, hanem a saját érdekeiket és hasznukat nézték. Nekem szerencsém volt, mert elnökségem minden éve alatt volt három-négy olyan ember, aki elhivatottságból lett HÖK-ös és nem tudta letörni képviselőtársai és a hallgatók érdektelensége. Név szerint szeretném megemlíteni Buza Mihályt, Kószó Anteuszt, Kövesdi Mariannt, Nagy Zoltánt és Somogyi Ferencet, akik nagyon sokat tettek a Bölcsészettudományi Karért és a bölcsészhallgatókért. Hagyományosan nagyon jó kapcsolatunk volt a TTK HÖK-kel, sokat segített egymásnak a két testület és sok közös programot szerveztünk. Valamint Balázs Mihály Tanár Úr dékánsága alatt nagyon jó vezetősége volt a karnak, jó munkakapcsolatot tudtunk kialakítani és mindig számíthattunk egymás segítségére.

Mivel foglalkozik jelenleg?

A Csongrád Megyei Munkaügyi Központban dolgozom két éve, emellett végzős hallgató vagyok programozó matematikus szakon, levelező tagozaton.

Mit tett a hallgatói mozgalomért?

Erre a kérdésre nem lehet konkrétumokat válaszolni. Szerintem nincs olyan esemény vagy tett a hallgatói mozgalom történetében, amit egy embernek lehet tulajdonítani. Természetesen a hat év alatt nagyon sok fontos eseménynek voltam részese a tandíj-tüntetéstől az integrációig.

Hogyan látja a mai felsőoktatás helyzetét?

Úgy gondolom, alapvető koncepcionális problémák vannak a felsőoktatással. Minőségi képzés helyett tömegképzés van, sokkal több diplomás értelmiségit termelnek az egyetemek, főiskolák, mint amennyire szükség van. Ezzel csak a diplomás munkanélküliek számát növelik, ráadásul nagyon lassan reagálnak a munkaerő-piaci igényekre, és amikor végre elkezdenek olyan szakokat indítani vagy – már meglévő szakok esetén – felfuttatni, amire tényleg szükség van, nem elemzik ki, hogy nagyságrendileg mennyi szakemberre van szükség az adott területen, így újra csak túltermelnek.

Meglátása szerint hogyan lehetne még többet tenni a hallgatók támogatásáért, képviseletéért?

Ma már nincs nagy rálátásom a Hallgatói Önkormányzatok tevékenységére, de sok ismerősöm aktív hallgató még, és az ő visszajelzéseik nem túl pozitívak. Ezek alapján nekem úgy tűnik, hogy a jelenlegi HÖK-ösök jó része már nem elhivatottságból, hanem személyes érdekekből akar bekerülni a testületbe és pozíciójához mindenáron ragaszkodik. Szerintem ezen a hozzáálláson kellene változtatni, vagy ha a jelenlegi HÖK-ösökben erre nincs meg a hajlandóság, akkor a hallgatóknak más, hiteles, tenni akaró képviselőket kell választaniuk maguknak.
A Hallgatói Önkormányzatok még mindig nem tudják eladni magukat és rendezvényeiket a hallgatók felé, nem tudnak áttörni az érdektelenség falán. Ennek a problémának a megoldása a kilencvenes évek közepe óta állandó pont minden jelölt programjában minden választáson. Annak idején mi sem tudtunk megoldást találni.

Milyennek kell lennie egy jó vezetőnek?

Szerintem az emberi tulajdonságok, képességek ugyanannyira fontosak, mint a szakmai felkészültség. Az elnöknek karizmatikusnak kell lennie, képes kell, hogy legyen nemcsak együtt dolgozni másokkal, hanem irányítani is másokat. Az érdekképviseleti területen való eredményességhez, ahhoz, hogy az egyetemi, kari vezetés egyenrangú partnerként kezelje, jó diplomáciai érzék kell. Azonban a legfontosabb, hogy az elnök a tisztségét ne hatalomként, hanem szolgálatként kezelje.