Mikortól meddig töltötted be a Szegedi Élelmiszeripari Főiskolai Kar Hallgatói Önkormányzatának elnöki posztját?

2002 márciusától 2003 júniusáig láttam el az elnöki teendőket, majd miután egyéb elfoglaltságaim miatt átadtam a helyem az utódomnak még egy évig voltam SZÉF HÖK tagja.

Milyen érzés volt másodéves hallgatóként belépni ebbe a bonyolult, sok lemondással járó világba?

Először is nagyon megtisztelő volt, hiszen közvetlenül a választások után, az alakuló ülésen társaim elnökké választottak. Ezen túlmenően izgalmasnak találtam, vártam az új kihívásokat és lehetőségeket.

Ha visszaemlékszel az itt eltöltött időre, melyik a legkedvesebb emléked? Ki tudnál emelni egyet közülük?

Ez nagyon egyszerű és mégis nagyon nehéz kérdés. Gyakorlatilag a teljes itt töltött öt évre szívesen emlékszem vissza, ugyanakkor nagyon nehéz lenne csupán egyetlen emléket kiemelni közülük, ezt ne is kérd tőlem. Arra, hogy mennyire jól éreztem magam, arra a legjobb bizonyíték, hogy rövid távollét után visszatértem, és újra az intézmény hallgatója lettem. A SZÉF vállalkozó-menedzser mérnök szakán egy újabb szakirány elvégzésébe kezdtem. Örülök, hogy régi és új tanáraim is nagyon szívesen fogadtak.

Ezek szerint sok végzett hallgatóhoz hasonlóan neked is nehéz a teljes elszakadás, és inkább a lassú „leszokást” választod. Hány diplomát tervezel még?

A SZÉF-en már csak ezt az egy, újonnan felvett szakirányt szeretném abszolválni, aztán pedig szeretném elkezdeni a Szent István Egyetem közgazdász-gazdálkodási szakát, ahol jelenleg évhalasztó vagyok.

A Karon végzett munkád során mi az, amit a legnagyobb eredményednek tartasz?

A legkomolyabb feladat talán az egyetemi integráció után várt ránk. Le kellett dolgoznunk hátrányunkat az Egyetem más karaival szemben, meg kellett próbálnunk felzárkóztatni a hallgatóságot és integrálni az Egyetem közösségébe, valamint rendeznünk kellett viszonyunkat az EHÖK-kel. Ehhez természetesen szükségünk volt új kapcsolatok kiépítésére, a rendszer teljes megismerésére.

Mennyire érzed sikeresnek ezt a folyamatot?

Nagyon komoly erőfeszítéseket kellett tennünk, de azt hiszem a befektetett munkának meg lett az eredménye. Sokat tanultunk elődeink hibáiból és próbáltuk kijavítani azokat. Amikor átvettük a vezetést bizony keresnünk kellett a helyünket a nagy egészen belül, de mára a SZÉF HÖK az EHÖK teljes jogú tagjává vált, felkészültségében és infrastruktúráját tekintve egyaránt. Nagyon sok tennivalónk volt kari szinten is. Akkor sikerült lerakni egy hosszú távú, nagyon tudatos munkának az alapjait, ami a mai napig is folyik a kar Hallgatói Önkormányzatában.

Annak idején volt egy mondásod, ami azóta szállóigévé vált, miszerint szívesen vállalsz pluszmunkát. Ezen kívül mi motivált még?

Igen, az ominózus mondat a Hökkentőben jelent meg nem sokkal a megválasztásom után, hallottam is akkoriban elégszer. Komolyra fordítva a szót, természetesen nemcsak ezért vállaltam a feladatot. Láttam azokat a hiányosságokat, amikkel a széfeseknek nap mint nap szembe kellett nézniük a hallgatói élet minden területén. Úgy éreztem, egy komoly csapat támogatásával orvosolni tudnám ezeket a problémákat. A Kari Tanácsnak már régebb óta tagja voltam, jobban beleláttam a történésekbe. Arra gondoltam, talán eredményesebb munkát lehetne végezni, ha nagyobb hangsúlyt fektetnénk a hallgatói érdekképviseletre és a Kar kulturális életének színesítésére.

Miután végeztél fel tudtad használni a HÖK-ön szerzett gyakorlati tapasztalataidat munkád során?

Természetesen. Az ilyen jellegű tapasztalatokból komoly előnyt lehet kovácsolni. Ha a személyes ismeretségekből annyira nem is, de az emberekkel való kapcsolattartás mikéntjéből mindenképp. Már nem illetődöm meg, ha idegen társaságban kell megszólalnom, bemutatót kell tartanom kollégáimnak, vagy csapatmunkában kell együtt dolgoznom több eltérő gondolkodású emberrel. Magabiztosabbá tett, megedzett ez a HÖK-ben eltöltött néhány év.

Nyilván el kell választani a Karon végzett munkát a hallgatói mozgalom más területein kifejtett tevékenységtől. Azt hiszen, neked mindkettőből jutott bőven.

A Karon végzett feladatok mellett igyekeztem kivenni részem az EHÖK-ön folyó munkából is. Egy évig vezettem a Rendezvényszervező és Marketing Bizottságot, ami egy teljesen más jellegű dolog. Nagyon összetett, hiszen nem egyszerű közelebb hozni a sokszor homlokegyenest ellentétes véleményeket, vagy közös nevezőre hozni a Karok eltérő érdekeit.

A Bizottság élén melyek voltak a legnagyobb eredményeid?

A 2003. novemberében megrendezett HÖOK konferencia lebonyolítása, mely „diákpolitikai” eredményeit tekintve sajnos sikertelennek számított, de azt hiszem az ide érkező, más egyetem hallgatóinak sikeresen bemutattuk egyetemünket és Szeged városa sokak számára emlékezetes maradt. Komoly harcot vívtunk akkoriban a kollégiumi díjak emelése ellen és itt is sikerült kisebb-nagyobb eredményeket elérnünk. Bár nem kapcsolódik szorosan a bizottsági munkámhoz, de nagyon kellemes érzés volt az Egyetemi Tanács tagjának lenni, amikor Prof. Dr. Szabó Gábort, a SZÉF akkori főigazgatóját, az Egyetem jelenleg is hivatalban lévő rektorát megválasztották.

Első diplomád megszerzése után, dolgozóként hogyan látod a mai felsőoktatást és benne az SZTE helyzetét?

Sajnos a jelenlegi helyzetről csak az újsághírekből és a TV-ből tájékozódom, így lassabban jutnak el hozzám a hírek, ezek is többnyire valamilyen pártérdeknek alárendelve. Ezekről persze megvan a saját véleményem, ami másra nem tartozik. A Rektor Úr nyilatkozataiból és a nyilvánosságra hozott nemzetközi ranglistákból kiderül, hogy a Szegedi Tudományegyetem jó irányba halad és jelenleg is jól áll a kiélezett tudományos versenyben.
A helyzet talán olyan tekintetben is javul – és ez közvetlenül érint minden hallgatót -, hogy az ország felfedezte, mennyire fontos a jelenlegi alapképzésben résztvevők mellett a friss diplomás továbbképzésre váró pályakezdők népes tábora. Ebben úgy veszem észre, hogy a város vezetősége is partnere egyetemünknek.
Mindent egybevéve a Szegedi Tudományegyetemet egy okos, menedzseri szemlélettel irányított intézménynek látom.

Sokat beszéltünk már a múltról, egy keveset a jövőről, azonban nem beszéltünk még arról, hogy mivel foglalkozol jelenleg?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egyszerre két munkahelyem is van. Egy pénzügyi cégnél dolgozom csoportvezetőként, ami hitelfolyósításokkal foglalkozik. Itt tizenöt beosztott dolgozik a csoportomban. Emellett pedig az egyik legnépszerűbb szegedi szórakozóhelyen, a SZOTE Klubban látok el cégvezetői teendőket, én felelek a személyi és gazdasági ügyekért. Ez tölti ki a napom tizenkét-tizenhárom óráját.

A vezetés és irányítás terén ezek szerint már Neked is van némi tapasztalatod. Hogyan jellemeznél egy jó képességekkel rendelkező vezetőt? Tudnád esetleg egy szóval jellemezni?

Talán az „erős” kifejezés illik rá leginkább. Erős az irányításban, döntéshozatalban és egyáltalán minden területen. Még a kellemetlen döntések meghozatalában is. Ez persze nem azt jelenti, hogy zsarnok.

Egy jó vezetőnek szüksége van segítőkre is. A Te munkádat kik segítették?

Hosszú lenne felsorolni azoknak a nevét, akik segítettek nekem, itt most egy nagyon hosszú köszönetrovatnak kellene következnie. Legyen elég annyi, hogy külön csapat segített a Karon, többen közülük a mai napig is tagjai a SZÉF HÖK-nek. Természetesen volt egy EHÖK-ös csapat is, akiknek szintén nagyon hálás vagyok.
Külön kell megemlítenem a Kar vezetőségét, azon belül is Dr. Cséfalvay Ignác tanár úr áldozatos munkáját és segítségét. Nélküle a munkánk nem lehetett volna eredményes.

Ha valamilyen csoda folytán visszamehetnél az időben, mondjuk 2002 márciusáig, elkezdenéd előröl?

Igen, és mindent ugyanígy csinálnék.