Mettől meddig töltötted be az elnöki posztot?

Na igen, először mindig a történeti rész… Molnár Istvántól vettem át stafétát 2000 februárjában és Mák Balázsnak adtam át 2002 áprilisában.

Mire emlékezik vissza legszívesebben egyetemi éveiből?

Megejtően elragadó volt az első két év semmittevése, pontosabban annak az elképzelésnek a valóra váltása, miszerint boldogságunk egyetlen forrását a társasági életben való minél teljesebb és tartalmasabb részvétel jelenti. Másodéves koromtól azonban már egyre inkább jellemzővé vált a közéleti szerepvállalás, előbb kulturális vonalon, majd később az „egyetemi politikában”. Jó volt látni, hogy ötödévre az évfolyamból egészen kiváló közösség kerekedett. Ma bármely egyetemista évem szinte bármely szegedi történésére meleg szívvel emlékezem, természetesen ide nem értve a vizsgaidőszakot.

Mit tart legnagyobb eredményének / újításának elnöksége alatt?

Büszke vagyok arra, hogy elnökségem alatt addig soha nem látott mértékűre növekedett a Jogi Kar befolyása, ráhatása a hallgatói döntéshozatali mechanizmusra. Gyakorlatilag nem volt olyan döntéshozó fórum, ahol ne képviseltettük volna magunkat, ezen fórumok döntő többségében vezető szerepünk tartós és eredményes volt. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy – addig szintén példa nélküli módon – Jancsák Csaba egyébként kiváló EHÖK elnököt a Jogi Kari HÖK elnöke követte az EHÖK elnöki székben. Büszkeséggel tölt el az is, hogy a Kari vezetéssel kiegyensúlyozott viszonyt alakítottunk ki, a Kar életét meghatározó döntésekben a dékáni vezetés minden esetben kikérte a véleményünket, végső soron pedig kompromisszumokon alapuló döntések születtek. Külön örülök annak, hogy Szabó dékán úr egységes hallgatói támogatás mellett nyerhette el tisztségét.
Úgy érzem, talán elindítottunk valamit a hallgatói közösség erősítése terén annak idején, ami remélhetőleg továbbfejlődött azóta. Gondolok itt elsősorban az önálló jogi kari gólyatábor megteremtésére, a kifejezetten a karhoz kötődő különböző kulturális- és sportrendezvények elindítására.
Pénzügyi szempontból jelentős előrelépés volt a különeljárási díjak fölötti rendelkezés HÖK általi megszerzése, valamint a kari számítógépterem bővítésének elkezdése, ami – ahogy hallom – ma már minden korábbi elképzelést túlszárnyalt.
És végül komoly munkával – még az etr működése előtt – a tanszékekkel való együttműködéssel sikerült a vizsgafeliratkozás rendszerét egy kicsit emberségesebbé, kiszámíthatóbbá tennünk.

Mi motiválta, hogy tegyen hallgatótársaiért?

Én mindig is úgy tekintettem a hallgatói önkormányzati képviselői minőségre, mint egy megbízatásra, egy munkára. Szocializációm, neveltetésem során pedig azt tanultam, hogy az elvállat feladatot teljesíteni kell, az adott szóhoz az ember kötve van. Ugyanezt vártam el a testületben is egyébként mindenkitől. Nem volt tehát semmiféle elhivatottságom, csupán a tisztességes és a hallgatók érdekeit szem előtt tartó munkára adott szavam.

Származott-e előnye HÖK-ös múltjából?

Közvetlen előnyöm nem származott belőle, természetes azonban, hogy a hallgatói mozgalomban eltöltött legalább 3 aktív évben olyan hasznos tapasztalatokat szereztem, amelyekre anélkül nem tettem volna szert.

Kik segítették a munkáját?

Mindenki, akivel munkakapcsolatban álltam. Voltak, akik másként gondolkodtak bizonyos kérdésekről és funkciókról, de szerencsére ők sem akadályoztak meg lényeges dolgokban.

Mivel foglalkozik jelenleg?

Három éve ügyvédjelölt vagyok egy budapesti irodánál. Egyre inkább fenyeget a szakvizsga réme, egy hónap múlva kezdem, úgyhogy lassan ideje elkezdenem tanulni..

Mit tett a hallgatói mozgalomért?

A hallgatói mozgalomért szerencsére semmit nem kellett tennem, a hallgatókért igen. Önszervező erőből nem volt hiány, noha természetesen nem lehet összehasonlítani sem az ’56-os mozgalommal, sem a rendszerváltó „nagy öregekével”. Szerencsére a történelmi környezet nem nehezült ránk, nem akart senki gátat vetni a mozgalomnak. Véleményem szerint ma – amikor az egyetemi integráció teljes mértékben befejeződött és a hallgatói jogok szabályozása is teljes – már inkább „csak” jóléti kérdésekben kell, lehet mozgolódni.

Hogyan látja a mai felsőoktatás helyzetét?

Jóllehet a hallgatói normatíva már jóval magasabb, mint a mi időnkben volt, még mindig rendkívül alacsony. A rendszer pedig sajnos olyan, hogy a felsőoktatásban mindenki a normatívától függ. Gondoljunk csak az idei felvételi fonákságaira. Az egyetem érdeke az, hogy minél nagyobb számban vegyen fel hallgatókat, mert egészen egyszerűen annál több pénze van.
A legnagyobb probléma már évek óta ugyanaz: nincs összhangban a kibocsátás a munkaerőpiaci igényekkel. Nagyjából stagnáló munkanélküliség mellett rohamosan emelkedik a pályakezdő diplomás munkanélküliek száma. Véleményem szerint a kétszintű felsőoktatási rendszer enyhíthetné a problémát. Minden tiszteletem a történészeké (a családomban is van belőlük), de miért képez a felsőoktatás legalább 500 történészt évente, amikor nagyjából 10 tud elhelyezkedni?
A pénzhiányból ered az országhoz és az egyetemekhez méltatlan hallgatói lakhatás. Nagyjából tízszer ennyi és nem ilyen minőségű kollégiumi férőhelyre lenne szükség, mint amennyi ma rendelkezésre áll.

Meglátása szerint hogyan lehetne még többet tenni a hallgatókért?

Ezt ti biztosan jobban tudjátok, furcsa is lenne, ha okosakat tudnék mondani a mai hallgatói életről.

Milyennek kell lennie egy jó vezetőnek?

A jó vezető sikeressége a munkájukat kiválóan teljesítő beosztottai lojalitásán múlik. Az ő lojalitásuk alapja pedig a bizalom. A bizalmat – tapasztalatom szerint – megbecsülés és következetes döntések útján lehet megszerezni és megtartani.