Szerdán este nyitotta meg a szegedi egyetemisták Bethlen Gábor Köre szociálpolitikai és gazdasági előadásciklusának ezidei kollégiumát. Elnöki megnyitót Buday György, a MEFHOSZ országos kultúralelnöke mondott. Ismertette a háború utáni gazdasági helyzet irracionális kinövéseit. Rámutatott arra, hogy egyáltalán nem gazdaságos Ausztria háború utáni agrárpolitikája, amely az importraszorulás kiküszöbölése céljából, hegyeiből nagy áldozatokkal is mezőgazdasági terményeket akar kicsikarni, ugyanakkor, amikor kimondott agrárországok nem tudják elhelyezni feleslegeiket. Ebből csakis a komoly gazdasági közvélemény megteremtése, a közgazdasági kritika lehet a kiút. Ennek kiművelését szolgálja a Bethlen Gábor Kör szociálpolitikai és gazdasági kollégiuma, amely előadások rendezésével igyekszik a gazdasági kérdések iránti érdeklődést felkelteni. Ezzel egészítik ki a tanyai agrársettlement tanyai falukutató és népművelő munkáját.

            Ezután dr. Dános Árpád egyetemi magántanár tartott előadást Magyarország gazdasági helyzetéről, a termelés mindhárom ágát gyötrő válságról és azokról az intézkedéskről, amelyekkel jobb gazdasági helyzetet lehet teremteni. Előadásában a nemzeti termelés érdekeinek egy-egy szempontjából indult ki. Minden országban a gazdasági tudomány és technika haladásával a gazdasági életnek oly mértékben kell fejlődnie, hogy a lakosság természetes szaporodását abszorbeálni tudja. Magyarországon sajnos ez nincsen meg, épp ezért kétségtelen, hogy alapvető hibák vannak, amelyeket gyógyítani tüneti kezeléssel nem lehet. Egyetlen olyan ország sincs, ahol az új generáció helyzete olyan kétségbeejtő lenne, mint Magyarországon. Ma már ott tartunk, hogy nemcsak az ügyvédi, orvosi, tanári pályák nem nyújtanak kenyeret az új generációnak, hanem az iparosok és a kereskedők is nyíltan hangoztatják, hogy addig nem lesznek egészséges állapotok, amíg el nem hull a fölösleg. Csakhogy a nemzetnek nincsen egyetlen felesleges tagja sem, mindenkit munkához kell juttatni, aki dolgozni akar. Persze a trianoni béke diktátuma oly mértékben megcsonkította ezt az országot, hogy normális gazdasági életet a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudnak teremteni. Meg nem szűnő igyekezettel kell hát törekednünk a revízióra. Csakhogy az ország politikusainak és diplomatáinak feladata, a közgazdaság legszomorúbb és legsivárabb állapotokba és csupán az adott viszonyok mellett rendezheti be a gazdasági életet. A politikusoknak és az ország közvéleményének a revízióról lemondaniuk egy pillanatra sem szabad, viszont a közgazdászoknak a reménybeli változásokat figyelembe venni még akkor sem lehet, csak ha 1-2 napról lenne is szó. A termelés közgadasági adottságokon épül fel, amely adottságokat, ha nem vesszük helyesen figyelembe, bekövetkezik a válság.

            Ezután ismertette az előadó a három gazdasági ágazat helyzetét, majd a kereskedelem problémáiról beszélt, a vámszerződésekről, az agrárblokkról és arról a lehetőségről, hogy a szomszédos államokkal milyen speciális szerződéseket lehetne kötni. Foglalkozott a közterhek kérdésével, a forgalomadóval, amelyek mind a kereskedelmet különösképpen sújtják. Pedig a kereskedelem jelentősége Csonkamagyarországra különösen nagy, mert a szűk határok közé szorított nemzet megélni nem tud, a földet szaporítani nem lehet, az ipari fogyasztásnak is technikai határai vannak, csak a kereskedelem az, amely dolgozhat az egész világon, mert minden csak a kereskedők ügyességén és leleményességén múlik.

            Dános tanár azzal fejezte be előadását, hogy a baj sokkal nagyobb és fenyegetőbb veszedelmek sokkal közelebb vannak, semhogy még továbbra is megengedhetnők magunknak azt a luxust, hogy egyre csak vitatkozzunk. A helyzetünk súlyos, de ha minden munkáskéz egyesül, úgy Magyarország leküzdheti a válságot, amely világjelenség ugyan, de amely ellen minden országnak külön-külön kell küzdenie.

Délmagyarország VI. (1930) november 13. 4.oldal