1985-ben volt az első olyan törvény a felsőoktatásban, amely lehetővé tette azt, hogy a hallgatók képviseleti rendszert hozzanak létre. Akkor ezt úgy hívták HKR. Ez a Hallgatói Képviseleti Rendszer még a KISZ-szel együtt működött, ezzel együtt, ennek a keretein belül hozták létre. A Hallgatói Képviseleti Rendszer akkor még nem volt annyira erős az egyetemeken, viszont már lehetett látni azt, hogy szükség van arra, hogy egy ilyen mozgalmi szerep erősödjön az egyetemeken belül. Most ez a mozgalmi szerep ez hallgatói körökből jött létre, az ott tanító tanárokkal együtt. Most Szegedről beszélek, ahol leginkább tanársegédek, docensek is közreműködtek abban, hogy ez a képviseleti rendszer felálljon, hogy megerősödjön, de a megerősödéssel még itt nem volt ennyire egyszerű az ábra. Ez majd 1990 és ’93 közé tehető, addig inkább önképző körök voltak, klubok, olyan szerveződések, amik főleg a szakmához kötődtek, egyes szakmákhoz, leginkább bölcsész irányban. De például Budapesten elég erős volt a TTK és a jogi irány is. Szegeden 1988-89 környékén, amikor ugye a nagyobb reformok megindultak az országban, akkor ez erőteljesen elérte az egyetemeket is, nem csak szakmai mozgolódások folytak akkor már, hanem társadalmiak is, tehát megjelentek azok a problémák, amik már húsbavágóan érintették az embereket úgy egészében véve, úgy a tanárokat, mint a diákokat és erre valami egységes közös megoldást kellett találniuk, hogy egy új rendszerbe lépve közösen tudjanak irányítani egy olyan szerkezetátalakulást, mint ami végbe ment a ’90-es évek elején. Így lett tulajdonképpen 1993-ban majd 1/3-os képviselete a Hallgatói Önkormányzatnak az egyetemi vezetésben. Ezt rengeteg egyeztetés, lobbi előzte meg, viszonylag szerencsés helyzetben volt az akkori hallgatói vezetés, mert jó és szoros kapcsolat fűzte az egyetemek vezetéséhez, a szegedihez mindenképpen. Amikor felálltak ezek a hallgatói képviseleti csoportok, akkor ugye létre kellett hozniuk egy adminisztrációs gépezetet is, fel kellett építeni egy szolgáltató irodát, amelyen keresztül tudnak kommunikálni a hallgatókkal, fel kellett építeni azt a jogszabályrendszert, melynek keretén belül legálisan és érvényesen tud működni ez a hallgatói képviselet. Illetve tovább lépve majd 1993 után, illetve ’93 előtt is némiképpen a szolgáltató rendszenek egy professzionalizálódását is meg kellett, hogy éljük, hiszen annak idején az egyetemnek nem volt elég pénze arra, hogy ezeket az irodákat eltartsa. Ezeknek az irodáknak úgy mond saját erőből kellett létezniük, amihez olyan szolgáltatások ötlete párosult, mint a fénymásoló szalonok, akkor az volt az első, akkor az egyetemi kluboknak a fenntartása, mint a JATE Klub is, tulajdonképpen ezek adták meg a működés feltételeit az első irodáknak. Később ezek a szolgáltatások már profi szintre emelődtek és már nem csak egy extra bevételt, illetve fenntartási bevételt jelentett a Hallgatói Önkormányzatoknak, hanem egy fejlődési lehetőséget is. Amit meg is éltek 1993 után különösen, hogy el kezdtek szerveződni azok a szolgáltató csoportok, amelyek ugyan a Hallgatói Önkormányzatokhoz kötődtek, de ugyanabban a pillanatban kezdtek szét is válni tőle, hiszen más funkciót töltöttek be. Tehát egyszer lett a Hallgatói Önkormányzat szolgáltató és egyszerre lett érdekvédő. És volt itt egy harmadik funkció is, amiről eddig még nem beszéltünk, az az adminisztratív funkció, ami – pontos időpontot nem tudok mondani – azt hiszem elég folyamatosan zajlott az 1990-es évek elejétől, hát ahogy megkapták a jogot végül is arra, hogy egy 1/3-os képviselettel szerepeljenek az Egyetemi Tanácsokban a hallgatók, onnantól kezdve egy csomó más jog mellett kötelezettségeket is kaptak, lévén azt, hogy a hallgatók tájékoztatása, a hallgatói szociális háló kiépítése vagy szociális támogatási háló kiépítése szintén a HÖK feladatköre lett.

A szolgáltatás és az érdekképviselet terén meglátásod szerint mennyire működőképesek a Hallgató Önkormányzatok?

Hát régebben ezzel nem volt probléma, mert hogy a szolgáltató a hallgatói mozgalomra épült, hiszen abból élt meg, tehát máskülönben nem tudott volna létezni vagy nem tudott volna fejlődni. Amikor már kinőtte magát mind a szolgáltató rendszer, mind pedig a HÖK, abban a pillanatban elkülönült tehát elég élesen, külön meg voltak a gazdasági lobbik és külön meg voltak az érdekképviseleti lobbik. Ezzel nem is volt probléma annak idején sem, hogy ez így elkülönült, csak voltak azért konfliktusok ebből a legelején, mikor már látszott, hogy nagy bevételekről van szó, ugyanúgy nagy kiadásokról is, nagy lobbikról is, mind egyetem politikai szinten, mind a gazdasági szférával való kapcsolat szintjén, így kezdődtek a konfliktusok a hallgatói önkormányzatokon belül is, amik azt gondolom már kezdtek letisztulni. Mára váltak azok a közhasznú társaságok, az alapítványok, a plusz szervezetek függetlenné vagy legalábbis részben függetlenné a hallgatói önkormányzattól, amik annak idején nem voltak tőle függetlenek, sőt ugyanazok voltak a szervezetek kuratóriumának tagjai, mint a hallgatói önkormányzat tagjai, úgyhogy nem volt éles elkülönülés, későbbiekben ez jelentős gazdasági, politikai lobbivá vált és ugye mindenki megválasztotta a maga karrierjét, a maga karrierútját. Valaki a gazdasági szféra irányába akart menni, és ott kapcsolatokat építeni, valaki pedig a politika irányába, de ezt ma is lehet látni, hogy volt hallgatói önkormányzati képviselők hol dolgoznak, hol helyezkedtek el, milyen beosztásban. Egy részük vezető politikus lett, más részük vezető gazdasági szakember, úgyhogy ez egy érdekes történet, és ugye ez nem állt meg. Azt gondolom, hogy a hallgatói önkormányzatnak mindig volt egy ilyen furcsa szerepvállalása azon kívül, hogy a hallgatók érdekeit képviseli, volt egy ilyen erőteljes önmaga felé nyúló keze is, tudniillik az, hogy megvoltak a saját karrier utak azon képviselők között is, akik elvállalták, hogy a hallgatók érdekeit képviselik, nem várható el, hogy ne legyenek meg ezek az utak és az egy másik kérdés, hogy azzal párhuzamosan, ahogy kialakultak ezek az életutak, van-e sikertörténete az érdekképviseletnek is.

Szerinted a hallgatói mozgalom története milyen szakaszokra bontható?

Én három jelentősebb korszakot különítenék el, az egyik az 1989-90-es rendszerváltás és az 1993 közötti időszak, amikor ez a Hallgatói Képviseleti Rendszer, amit az 1985-ös törvény lehetővé tett, az felállt Hallgatói Önkormányzattá, ez megtörtént már 1988 környékén, de 1990 és ’93 között erősödött meg. Ekkor alakultak ki az irodák, ekkor alakult ki a kapcsolat az egyetem vezetésével, a szorosabb kapcsolat, ekkor váltak a hallgatók tulajdonképpen felnőtté az egyetem szemében a rendszerváltás katyvasza mellett, tehát mindamellett, hogy nyilvánvalóan ez már régebben is ugyanígy meg volt, csak akkor volt egy olyan politikai közeg, amelyben ez a demokratikus intézmény nem tudott felállni. Most föl tudott állni, és önállóan tudott képviselni valamit, ami fontos volt és ez körülbelül ’93-ig tartott ez az időszak és 1993 után tulajdonképpen ezeknek a szolgáltató irodáknak a profi szintre emelése folyt, illetve az adminisztratív tevékenységnek az ellátása, kialakítása, ami ennek részben egy olyan köre volt, amit a Tanulmányi Osztályoktól vett át a Hallgatói Önkormányzat, részben olyat, ami a hétköznapi tájékoztatást szolgálta és körülbelül ennyi. Tehát itt már ez a három funkció meg van: érdekképviselet, adminisztratív tevékenység, szolgáltatás. És azt gondolom, hogy ez az időszak volt a leginkább konfliktusos, ami nem a nagy politikával való konfliktust illeti, hanem a belső konfliktusokat, tehát, hogy itt kellett tisztulnia ennek a szervezetnek, itt érte el a csúcspontját, itt volt az az időszak, amikor magának a szervezetnek kellett elgondolkodnia azon, hogy hogyan tovább. De azt gondolom, hogy ez a mai napig egy erős gondolkodásra készteti a hallgatói önkormányzatokat, hogy hogyan tovább és egyáltalán mi az, amit képviseljenek. 1993 és ’96 között ezeknek a – hát nem is tudom – az 1995-96 talán azért egy erős határvonal, mert akkor volt az egyetemista tüntetés. Tehát a második olyan szakaszába lépett a hallgatói önkormányzat, amikor a politika ellen kellett valamit, valamilyen módon fellépnie a Bokros-csomag után. Ez viszonylag sikeres volt, én azt gondolom, hogy ez a fellépés volt a legutolsó, amikor felléphetett a hallgatói önkormányzat, mint egység, tehát mint erős, országos képviselet, abban, hogy a hallgatók érdekeit képviselje. Ma már nehezebb lenne, ugye sokkal differenciáltabb a hallgatók jelenléte a felsőoktatásban, vannak költségtérítéses hallgatók – most már nem is kevesen –, vannak államilag finanszírozottak, vannak olyanok, akiket érdekel a politika, vannak olyanok, akiket nem, vannak olyanok, akik nem élnek meg az ösztöndíjukból, és vannak, akik igen, tehát annyira sokrétű és annyira megváltozott a társadalmi közeg, hogy valószínűleg 1995-ben volt utoljára olyan helyzet, hogy egy tüntetést meg lehessen szervezni. Ha ezek után lenne bármilyen egyetemista tüntetés, az már nem egyetemistákból állna vagy nem csak, az már erőteljesen politikai orientáltságú tüntetés lenne. És hát ezért is volt fontos, hogy az egyetemisták léptek föl egy cél érdekében. 1996 után jött az identitászavar végül is a Hallgatói Önkormányzatokban, amikor nem tudták, hogy mi fontosabb nekik a szolgáltatás vagy az, hogy a hallgatókat képviseljék, vagy mi fontosabb az egyéni karrier egy hallgatói önkormányzatban vagy az hogy egy csoportot képviseljenek. Külön utak voltak, nem volt összefogó hallgatói önkormányzat. Most így általában hallgatói önkormányzatról beszélek, de nyilvánvalóan külön működik ez a nagy egyetemeken és külön a kis főiskolákon. Ugye a nagy egyetemeknél azt kell figyelembe venni, hogy hány hallgatót képviselnek, tehát van olyan egyetem, aki tízezer hallgatót is képvisel, 8-10000 hallgató azért már jelentősebb szám. De van olyan főiskolai kar, amely csak pár százat. Tehát, hogy ettől is függ azt hiszem, hogy kinek milyen karrierlehetőségei vannak, hogy az egyetempolitikába hogy tud beleszólni, azon keresztül a nagy oktatáspolitikába hogy tud beleszólni, de hát azt gondolom, hogy ez mindenhol így van, hogy minél kisebb egy szervezet, annál nehezebb az átjárhatóság, bár úgy gondolom, hogy a hallgatói önkormányzatok még erre is rácáfoltak, mert ki tud alakulni egy olyan elit érdekképviseleti csoport vagy nevezzük Hallgatói Önkormányzati Csoportnak, akik kikerülhetnek akár a Zsámbéki Főiskolától kezdve akár a szegedi egyetemen át, a legkisebb, legnevesebb egyetemekig bárhol, bárhonnan.

Az interjú 2002-ben készült.
Készítette a Belvedere Meridionale Alapítvány megbízásából Erhardt Ágoston.