A hallgatók fele eddig is súlyos tandíjakat fizetett, 2008 szeptemberétől az államilag támogatott képzésekre járóknak is hozzá kell járulniuk tanulásuk költségeihez. Igaz-e, hogy aki jól tanul, annak nem kell fizetnie? Elzárja-e a felemelkedés útját a szegények elől a tandíj, vagy a hátrányok már jóval korábban halmozódnak fel? Arról, hogy megmarad-e a most fejlesztési részhozzájárulásnak nevezett tandíjféle, a nép dönt március 9-én.

A tandíj
A 2006 októberében módosított felsőoktatási törvény 1 alapján idén szeptembertől az államilag támogatott szakokon képzési hozzájárulást, röviden tandíjat kell fizetniük a hallgatóknak. Az intézkedés felmenő rendszerben lép életbe, csak azokra vonatkozik, akik 2007-ben voltak elsőévesek.
A díj összege a legtöbb egyetemen alapképzésben havi 10 500 forint, a mesterképzésben, illetve az egységes osztatlan képzésben (orvos, építész, jogász) 15 ezer forint (félévre 52 500, illetve 75 000 forint). Néhány egyetem ennél nagyobb összeget határozott meg (lásd lejjebb, a Tényeknél).
Népszavazási kérdés március 9-én
„Egyetért-e ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetniük?”
Az alapképzésben és az egységes osztatlan képzésben az elsőéves hallgatóknak nem kell fizetniük. A második évtől a tanulmányi eredmények alapján a diákok legjobban teljesítő 15 százaléka mentesül a hozzájárulás fizetése alól. Lehetőség van arra is az egyetemeken, hogy a legrosszabbul teljesítő 15 százalék kikerüljön az állami finanszírozású képzésből, és költségtérítéses képzésre kerüljön. Az ő államilag finanszírozott helyeikre a költségtérítéses képzésben legjobban teljesítő diákok kerülhetnek.
Nem kell tandíjat fizetnie a hátrányos helyzetű hallgatónak, a terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban vagy gyermekgondozási díjban részesülő hallgatóknak, valamint a miniszteri ösztöndíjjal rendelkező külföldieknek.
A tandíjbevétel felét az egyetemnek a kiemelkedő tanulmányi teljesítményű hallgatók támogatására kell fordítania, a fennmaradó részt az intézmény fejlesztésére.
Tények
  Az Antal-kormány idején, 1993-ban Mádl Ferenc akkori miniszter is a tandíj bevezetése mellett érvelt. A tandíj az 1994-es választási kampányban szerepelt az MSZP, az MDF, a Fidesz és az SZDSZ programjában is.
Tandíjat az állami képzéseknél először a Bokros-csomag részeként vezettek be. 1995-től havi 2000 forintot kellett fizetni az államilag finanszírozott szakokon tanulóknak.
Az Orbán-kormány ingyenessé tette az első diploma megszerzését.
Az Orbán-kormány 2001-ben vezette be a tanulmányok és hallgatói lét költségeinek fedezését szolgáló diákhitelt.
A Gyurcsány-kormány 2005 decemberétől egy diploma megszerzését tette ingyenessé.
A kormánypártok a 2006-os választási kampányban nem beszéltek arról, sőt cáfolták, hogy általános tandíjkötelezettség bevezetésére készülnek.
A felsőoktatásban tanulók száma 1990 óta négyszeresére nőtt: 1990-ben 108 ezren tanultak egyetemen vagy főiskolán, 2006-2007-ben 416 ezren.
A magyar felsőoktatásban államilag támogatott és költségtérítéses képzések vannak. Költségtérítéses képzésben tanul a diákok 49 százaléka (2005-2006). Ők 100-300 ezer forintos tandíjat fizetnek félévenként.
Az egyetemek várható tandíjbevétele 2008-ban összesen 2,4 milliárd forint lesz, a felmenő rendszer kiteljesedésével 2013-ra 20 milliárd forintra számíthatnak. A Debreceni Egyetem például 2008-2009-ben 450 millió forint bevételre számít, ez az egyetem költségvetésének 0,8 százaléka.
A Budapesti Corvinus Egyetem, a Károli Gáspár Református Egyetem, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, a Rendőrtiszti Főiskola és a Szegedi Tudományegyetem több képzésért az irányadó összegnél néhány ezer forinttal többet kér.
Az Európai Unió 27 országa közül nincs tandíj Luxemburgban, Dániában, Görögországban, Csehországban, Lengyelországban és Máltán. Nincs tandíj, de kötelező tagsági díjat kell fizetni valamely hallgatói szervezetnek Finnországban, Svédországban, Németországban és Cipruson. A többi államban van tandíj. Több országban a tandíjat diákhitelből lehet fedezni, vagy az állam fizeti azt a hallgató helyett.
Egy átlagos magyar egyetemista, illetve főiskolás megélhetéséhez (lakhatás, étkezés, jegyzetek, utazás) a fővárosban legalább havi 70 ezer forint, vidéken 60 ezer forint szükséges a tandíjon kívül.
Egy diák ma havi 15, 21, 25, 30 és 40 ezer forint diákhitelt igényelhet. A kamatláb 9,5 százalék. Törleszteni a hallgatói jogviszony megszűnése után, illetve legkésőbb a 40. életév betöltését követő negyedik hónap első napjától kell.
Érvek, ellenérvek
Aki egyetemet végez, diplomájával előnyt, jobb pozíciót, nagyobb jövedelmet érhet el. Tanulásának költségeit tehát nem állhatja csak a többi, egyetemre nem járó adófizető, neki is hozzá kell járulnia saját képzésének finanszírozásához.
A tandíj tanulásra sarkal, annak ugyanis nem kell fizetnie, aki bekerül a legjobb 15 százalékba.
A hátrányos helyzetűek pontkedvezménnyel juthatnak be az egyetemi felvételin az államilag támogatott szakokra. Nekik nem kell tandíjat fizetniük, és szociális támogatást is kérhetnek az egyetemtől. Felvehetnek diákhitelt is, amelyet munkába állás után tudnak visszafizetni.
Ha valaki jól tanul, nem kell tandíjat fizetnie, sőt ösztöndíjat is kaphat. Az egyetemista vállalhat munkát is, ez Nyugat-Európában is megszokott.
Épp azért fizetik az adókat, hogy azokból fedezni lehessen az állami képzésre járók tanulását. Az államilag támogatott szakokra bekerülő diákok átestek egy versenyvizsgán, az ő taníttatásuknak költségét épp azért kell az államnak állnia, mert taníttatásuk sokszorosan megtérülő befektetés a köz számára az általuk majd fizetett több adó, az értéktermelés és a munkanélküliség csökkenése révén.
A költségtérítéses képzések tapasztalata azt mutatja, hogy ha a diák fizet, nem feltétlenül tanul jobban.
A tandíj elzárhatja a felemelkedés útját a szegények elől, mert képtelenek megfizetni a tanulás és a lakhatás költségeit.
Ha egy családnak több gyermeke is tanul egyetemen, támogatásuk elviselhetetlen teher lehet. Két gyermek taníttatása tandíjjal együtt legalább havi 140-160 ezer forint kiadás a családnak.
Vannak olyan képzések (például az orvosi), amelyek mellett lehetetlen munkát vállalni.

Forrás: http://index.hu/belfold/tandij9769/