Nyíltan vallom, gyakorló politikusként szeretnék az elhangzott kérdésekről szólni. Mint politikus, úgy érzem, nem elegendő a tényfeltárás, nem elegendő a folyamatoknak a megismerése, megértése, nem elegendő a problémáknak, a folyamatoknak a jelzése, felvetése, közvetítése. Sőt még az sem elegendő, hogy kívánatos jó megoldási irányokat felvázolunk. Nekünk azzal is foglalkozni kell, hogy ezen kívánatos megoldásokból hogyan lehet valóság, hogyan lehet mintegy tömegnyomással ezeket a jónak tartott elveket, megoldási módszereket a valóságban is megoldani. A politikusok feladata az, hogy a megoldásokat (lehetőségeket), irányokat megtalálják. Azt nem mondhatom, mert nem lenne igaz, hogy generálisan és globálisan megoldást tudok kínálni ezekre a problémákra, gondokra, legfeljebb bizonyos szeleteire, illetve a megoldáskeresés mechanizmusát, útját szeretném felvetni azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ehhez, mint a KISZ KB szándékához szövetségest, támogatót próbáljak szerezni.
Amiről én itt szólni szeretnék, az ma még csak körvonalazódó, alakuló KISZ-es stratégia, ami a következő évek várható itthoni folyamatainak, éleződő feszültségeinek, a jelenleg is kitapintható gondoknak ismeretében a szándékokra, célokra próbál építeni. Abból indul ki, hogy ma is és a következő években még inkább átmeneti időszak lesz Magyarországon. Egy átmeneti időszak, amelyben egyszerre vannak jelen a múlt folyamatai és képviselői, az ő gondolkodásmódjuk, és ugyanakkor részben spontán módon, részben tudatosan kezd kialakulni valami új, ami ma még nehezen átlátható, legfeljebb csak néhány csiráját lehet kitapintani, valami új, ami indulásakor még zavart, sör gondokat is okoz, ellenérdekeltséget kelt; de ami a jövő Magyarországának csiráit jelentheti. E kettősség mögött ott van egy nagyon mély és ma már a társadalmi élet minden területére valamilyen módon kiterjedő válságfolyamat. E válság közepette kell a KISZ-nek a következő évekre a stratégiáját kialakítani. Ez a stratégia még nincs kész, alakulóban van és látszik, hogy nem könnyen, nem egyik pillanatról a másikra kialakítható stratégiáról van szó.
Abból kell kiindulnunk, hogy melyek azok a kihívások, azok a folyamatok, amelyekhez a KISZ-nek alkalmazkodnia kell. És ez az a pont, ahol nagy szükség van a kutatói összegzésekre, tényfeltárásokra.
A politikusoknak ismerniük kell azt a helyzetet, közeget, amelyben a nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes évek elejéig a magyar ifjúság él.
Ez az időszak egyáltalán nem lesz könnye, magával cipeli a korábbi évek összes hibájának terhét, örökségét, a 18 milliárd dollár adósságot. Ugyanakkor a mai fiatal generációkra nehezedik a jövő felépítésének a kényszere is. E kettős nyomásra, kettős kényszerre a mai fiatal generáció nincs, mert nem is lehet felkészülve. Ezért is terjed a kiábrándultság, a perspektívavesztés, a szembefordulás mindennel, ami hivatalos, Így a politikai intézményrendszer hagyományos elemeivel, köztük a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetséggel is.
A másik nagy kihívás, hogy a jelenlegi társadalmi, gazdasági válság kezelésére vonatkozó bármilyen próbálkozás, ami csak elodázni akarja az érdemi lépéseket, óhatatlanul a társadalmi feltételrendszer, környezet átrendeződésével jár. Erre az ifjúság és az ifjúsági intézményrendszer nincs felkészülve, sőt már a ma meglévő gondok kezelésére sem alkalmas. A harmadik nagyobb kihívás, amivel szembe kell nézni, hogy az elmúlt évtizedek rejtett versenyhelyzeteivel szemben a következő években minden területen sokkal nyíltabb versenyszituáció fog kialakulni. Itt nemcsak arra gondolok, hogy más ifjúsági szervezetek, más politikai szervezetek és protopártok is kialakulhatnak, megjelenhetnek, és meg is fognak jelenni, mert a politikai színtéren egy sokkal nyíltabb versenyhelyzet prognosztizálható. Ez nem szűkíthető le a politikai szférára, mert verseny várható például a munkához, a tulajdonhoz való hozzájutásért is. Egy ilyen versenyhelyzetben egy versenyhelyzettől elszokott, pontosabban abba soha bele nem tanult ifjúság óhatatlanul hátrányos helyzetbe kerül, már csak azért is, mert induló pozíciója sem olyan, amire építve igazán esélye lenne e versenyben való eredményes helytállásra…

A KISZ a nyolcvanas évek végén

Eléggé közismert az egyik szélsőséges élmény: a KISZ gyakorlatilag ma már nem működik, az apparátus működteti. Lehet példát erre is hozni, hiszen sok helyütt teljesen formális a működési rend, magyarán már formálisan sem működik a KISZ, és sokszor a vezetők fizetik be a tagok helyett a tagdíjakat, hogy fel lehessen mutatni bizonyos KISZ-taglétszámot, hogy ne kelljen azt jelenteni, hogy csökken a létszám. A másik oldalon ott van viszont azoknak a tételeknek a felsorolása, hogy miket végzett, miket csinált az elmúlt években, vagy akár most is a KISZ, mintegy bizonyítékaként annak, hogy valóban működik a szervezet, ha nem is úgy, ahogyan ez deklarálva van. Nehéz egy napon említeni azokat a nagy egyetemi KISZ-szervezeteket, ahol 1000-2000 fős karokból néhányszor tíz emberre szűkült le a KISZ-nek a bázisa, azokkal a KISZ-szervezetekkel, amelyek a közösségi munkavállalás révén meggazdagodtak, komoly pénzük van, ennek megfelelően komoly szolgálatokat, szolgáltatásokat, egyebeket tudnak a tagságuknak nyújtani. Ennek megfelelően a bázisuk erősödött, komoly tartás, öntudat alakult ki, és erre építve a munkahelyi belső érdekműködésekben is markánsabban, erőteljesebben tudnak részt venni. Ez is KISZ, az is KISZ. Sokszínű tehát a KISZ, nehéz generális megállapításokat, generális ítéleteket mondani a jelenlegi helyzetről.
A KISZ kondíciójáról szólva lehet elemezni, hogy mennyire volt valós a korábbi tekintély, vagy mennyire volt csak formális. Ebbe most nem érdemes belemennünk. Kitapinthatóan, érzékelhetően csökkent a KISZ-nek a tekintélye, presztízse az elmúlt években, úgy is mint az intézményrendszer hagyományos elemének. Óhatatlanul nevét adta a politika hibáihoz, az elmúlt évtizedek folyamataihoz. óhatatlanul felelőssé tehető a jelenlegi válsághelyzet kialakulásáért. Szerepet játszott ebben az, hogy szorosan kötődik a párthoz, s így a párt utóbbi években bekövetkezett tekintélyromlása a KISZ-re is kivetítődött. De szerepet játszott ebben a korábbi pozíció, hiszen minden monopolfelfogással, e pozícióval szembeni fellépés a KISZ-szel szembeni fellépésként, KISZ-ellenes terepen jelent meg. Annak ellenére, hogy a KISZ már évekkel ezelőtt deklarála, hogy nem akar a magyar ifjúság egyetlen szervezete lenni. A második jellemző folyamat, amit a negatívumok közé sorolok, egy olyan fajta önbecsapás, ami az elmúlt évtizedekre jellemző volt, amelyik a politizálást, a politikumot hamis módon jelenítette meg. A KISZ – bár arról volt szó, hogy a legfontosabb tevékenysége a politikai tevékenység – valójában nem politizált. Ami meghatározó volt, s ami ment is, az a szabadidő-szervezés, majd később a sokszor leszűkített érdekképviselet. Itt m:ír megjelent a politikum, de alapvetően a KISZ, egy Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség nem arra szerveződött, nem azt tekintette fő ügyének, fő feladatának, hogy az ifjúság érdekeit védje, azokért harcoljon, mozgósítsa, megszervezze az ifjúságot, a politikai tevékenység inkább politikai ismeretközvetítésre szűkült, politikai vitakörök rendezésére, politikai információk közvetítésére, illetve különböző politikai megfontolások alapján a pártpolitikába nem illő ifjúsági törekvések, ifjúsági kezdeményezések izolálására,fékezésére.
Rontotta a KISZ kondícióját az is, hogy szervezeti rendje merev, minden szinten szorosan kötődik a párthoz. Ebből következik az ellentmondás, ami a 600-700 ezres KISZ-taglétszám és a valódi bázis között feszül. Valódi bázison én azt értem, amelyik egy kritikus helyzetben is cselekvően kiállta a KISZ mellett, saját szervezete mellett. Az elmúlt évtizedekben, de még az elmúlt években sem az volt a mérce, hogy mekkora az érdemi tömegbefolyása a szervezetnek, hanem hogy a különböző kividről vagy felülről diktált törekvések mellé mekkora tömeget tud felmutatni, ha érdemben nem is, legalább formálisan.
A negyedik érv. Az első háromból következik, fokozati viszonyokat én nem akarok elemzésre bocsátani. A belső erózió az 1974-es áprilisi KISZ KB határozat után 1-2 évvel indult el a szervezetben. Jobban kitapintható volt ez a diákok körében, különösen az egyetemeken, főiskolákon; kevésbé erőteljesen a dolgozó fiatalok vagy a fegyveres szolgálatot teljesítők körében. Azért sorolom ezt a negatív elemek közé, mert nyilvánvaló, hogy folyamatot megállítani, megfordítani sokkal nehezebb, mint a többé-kevésbé stabilizálódott szervezetből kiindulva valami újat építeni.
A negatívumok közt utolsónak említettem a KISZ káderállományát. (Talán furcsának tűnik, de erre még a pozitívumok számbavételénél is visszatérek.) Az elmúlt években erős kontraszelekció érvényesült. Ma a KISZ vezetői garnitúrája rétegenként különböző. Nagyon sok helyen elöregedett, egzisztenciálisan kiszolgáltatott és mozgástér nélküli. Sokszor az adott ember szándékaitól, tisztességétől függetlenül már nem alkalmas ifjúsági vezető szerep betöltésére, illetve sokan annyira kötődnek a korábbi mechanizmusokhoz, intézményekhez, szemlélethez, hogy bármilyen váltást képtelenek nem hogy felvállalni, vezényelni, de megérteni se.

Amire építeni lehet

Az első éppen a káderállomány. A már említett negatív jelenségek mellett az elmúlt években a KISZ-ben kialakult egy olyan 10-15 ezer fős gárda, vezetői poszton, testületi tagként vagy csak simán a KISZ-ben tevékenykedő fiatalként, amelyik nagyon nagy reformerőt képvisel. Egy olyan rétegről van szó, fiatal értelmiségiekről, akik sok más helyről kiszorítva a KISZ-ben találtak valódi pozíciót, találtak valódi cselekvési teret. Felkészültségüknél fogva meghatározóvá tudtak válni, és erre építeni lehet a KISZ-ben. Az eddigi változások nem hoztak áttörést, de csíráját jelentik egy másképp működő, máshogy felépülő, a környezetben más szerepet vállaló jövőbeni kommunista ifjúsági szervezetnek.
Mikre gondolok? Ide sorolhatók azok a próbálkozások, azok a törekvések, amelyek a KISZ-t megpróbálták valóban politikai szervezetté tenni és politikai szervezetként működtetni, olyan időszakban, amikor még a nyilatkozatok szintjén sem hangzott el, hogy reformirányba mozduljon el a párt, és próbálja vezetni a társadalmat.
A másik tényező a nyilvánosság használata, kezelése, az a szemléleti váltás, ami ugyancsak nem vált még áttöréssé, de amelyik elindult, működik. A nyilvánosságot nem a politizálás eszközeként értelmezi, hanem a politizálás terepeként. Ez a felismerés a KISZ-ben könnyebben lezajlott, mint a pártban.
Harmadikként említem a KISZ belső demokratizálását. Itt olyan módszereket alakítottunk ki, mint például a delegálás intézményének a bevezetése, ami kitapinthatóan megváltoztatta a testületek szerepét.
Szólni kell még ebben a felsorolásban a KISZ rétegpolitikájáról. Ebben nem azt tartom a leglényegesebbnek, hogy különböző rétegekben differenciáltan más-más módszerekkel, eszközökkel kell politizálni, nem is azt, hogy a Központi Bizottság mellett létrejöttek rétegtanácsok, hogy rétegprogramok születnek. A leglényegesebbnek azt a csendben, háttérben lezajlott folyamatot tartom, amelynek alapján egyes ifjúsági rétegekben, legmarkánsabban az egyetemistáknál, valamennyire a középiskolásoknál, de máshol is az elmúlt időszakban az önálló politikai akaratképzésnek kialakultak az eszközrendszerei, intézményei és egy önálló rétegszerveződés személyi bázisa.
Erőssége még a KISZ-nek, amire lehet építeni, a szervezni tudás, közösségi munkavállalás, ami a vállalati, üzemi KISZ-szervezetek egy részében valódi fordulatot, valódi változást hozott és ide sorolható a KISZ eszközrendszere is. Vannak több százezres példányszámú lapjaink, táboraink, létesítményeink, ahol a nehezedő viszonyok között a fiatalok össze tudnak jönni.
Végül jó alapot adhatnak a továbbiakhoz megszerzett pozícióink, kiharcolt jogaink. Nem azokra gondolok elsősorban, amiket különböző jogszabályok, szokások biztosítanak a KISZ-nek, mert a kívülről biztosított jogok nem stabilak, azok bármikor elvehetők. Hanem a komoly küzdelemmel elért jogosítványokra, amik egy bármilyen fajta továbblépésnek jó alapját jelenthetik, hiszen ilyennel mások nem nagyon rendelkeznek.

Az ifjúsági politikai intézményrendszerről

Abból kell kiindulni, hogy az új egyesülési törvény lehetővé fogja tenni külön­féle politikai, vallási vagy egyéb szervezetek létrejöttét. Ettől kezdve értelmetlen minden korábbi vita arról, hogy lehet-e több politikai ifjúsági szervezet, s hogy egy szervezet politikai vagy nem politikai. A különböző szervezitek egy része bizonyára politikainak fogja magát vallani, valószínűleg ennek egy része politizálni is fog. Ezen a téren lesz egy kitapintható versenyhelyzet. Ha több ifjúsági szervezet, több politikai ifjúsági szervezet lesz, akkor alapvetően újra kell gondolni a KISZ-nek a helyét, felfogását a politikai intézményrendszerben. Újra kell gondolni a pozícióit, a lehetőségeit. Az nem megengedhető, hogy különböző jogosítványokat, jogköröket csak a KISZ számára biztosítanak.
Az ifjúsági intézményrendszerrel kapcsolatban két dolgot szeretnék még kiemelni. Az egyik, hogy ha politikai pluralizmus, szervezeti pluralizmus már ma is jelen van, holnap még inkább jelen lesz az ifjúság körében, így fennáll a veszélye annak, hogy azok az érdekek, azok a törekvések, amik közös ifjúsági érdekként megfoghatók, elveszhetnek. Elveszhetnek, mert egy bármilyen fajta politika, bármilyen fajta kormányzati politika felszeletelheti az ifjúságot, egymás ellen kijátszhatja a csoportokat, törekvéseket, ezért szükség van olyan intézmények, olyan eszközök megteremtésére, amelyek az ifjúságon belüli párbeszédet, különböző ifjúsági szervezetek párbeszédének, együttműködésének, szükség esetén közös fellépésének, közös kiállásának a fórumát megteremtik. A Magyar Ifjúság Országos Tanácsának létrehozása ezt a célt hivatott szolgálni.
A másik, amitől beszélni kell, az a pénz. Ma a KISZ kap 1,3 milliárd költségvetési támogatást, ebből 300 milliót fizet vissza adóként. Ha itt politikai szervezeti tagoltság lesz az ifjúság körében, idő kérdése, hogy mikor fog felmerülni a kérdés: a KISZ miért kapott költségvetési támogatást, és miért ennyit. Erre kétféle választ lehet adni. Az egyik: a jövőben a KISZ ne az állami költségvetésből kapja a támogatást, hanem a párttól. A-párt támogassa a saját ifjúsági szervezetét. Ha viszont az állami költségvetés elkülönít erre valamit, akkor nyilvánvaló, hogy ennek az elosztását valami tisztességes, korrekt szempontok alapján kell elvégezni. Minden megalakuló vagy létező törvényes ifjúsági szervezet között.
A KISZ történetének legnagyobb fordulata, legnagyobb átalakulása előtt állunk, amelynek során mind a politikai működést, mind az ehhez rendelt szervezetet újra kell gondolni. A kiinduló alapelv, hogy politikai programra, átszerveződő ifjúsági szervezetre van szükség. A politikai program nem lehet általánosságban a párthoz való kötődés, meg a szocializmus. Ennél konkrétabb, világosabb politikai platform és arra épülő politikai program kell, amelyik világosan megfogalmazza, hogy a KISZ hol akarja elhelyezni magát a mai magyar társadalomban. Kiket akar tömöríteni, megnyerni, mi a véleménye, megítélése, pozíciója az ország alapvető kérdéseiben, milyen társadalmat akar, és a társadalmi élet különböző szeleteiben, az oktatástól kezdve a gazdaságon át a politika egyéb szféráiban mit képvisel. Szükség van tehát egy ilyen politikai programra, amivel ma még a KISZ nem rendelkezik. E versenyhelyzetben minden szervezet az alapján fog megméretődni, hogy mi a politikai programja, mit képvisel, mit tud ebből elérni, megvalósítani és hogyan tud cselekedni.

Ez a politikai program alakulóban van. (1988. okt. 8-án a Központi Bizottság megvitatta – a szeré.)
Az első lényeges gondolat ezzel kapcsolatban, hogy kiket akarunk megnyerni a holnap KISZ-éhez. A szocializmusban gondolkodó, közösséget vállaló, a meglévő helyzet radikális reformjában és nem a szocialista célok feladásában érdekelt fiatalokat. Egyaránt el kell utasítani egy sztálini társadalmi modellben való gondolkodást, de azt a logikát is, mely szerint a sztálinizmus kudarca az egész szocializmus kudarca. Azért lényeges ezt elmondani, mert az ifjúságon belül ennek is, annak is van bázisa. Természetesen ennek kapcsán ki kell fejteni azt is, hogy mit értünk szocializmuson, ha nem is pontosan definiálva, hanem a szükséges értékek fe161 közelítve. A FIDESZ-nek a programtervezete mindent a demokráciából próbál levezetni. Mi azt mondjuk, valódi esélyegyenlőség. Más kérdés, hogy ennek megvalósításához, mint eszköz, szükséges a demokrácia. Egy ifjúságcentrikus gondolkodásra, ifjúságcentrikus platformra van szükség, amelyik nem merülhet ki abban, hogy az országban jól menjenek a dolgok és hogy a válságból minél hamarabb kikerüljünk.
Ahhoz, hogy az ifjúságnak társadalmon belüli pozíciója, lehetőségei megváltozzanak, egy alapvető, nemcsak az anyagi szférára kiterjedő társadalmi újraelosztásra van szükség, hanem az információ, a hatalom, a tulajdon, az ahhoz való hozzáférés újraelosztására is. Az ifjúság számára az a politika, ami ma is domináns, ami központi jelszavunk volt, hogy őrizzük meg, amit elértünk, nem vonzó egy olyan generáció, egy olyan réteg számára, ami még nem ért el semmit.
Ilyen helyzetben, ha nem egy társadalmi méretű újraelosztást tűzünk a zászlóra, az azt jelenti, elfogadjuk, hogy a múlt minden terhe, adóssága és a következő évek minden terhe, adóssága elsősorban a pozícióval nem rendelkező fiatalokra, pályakezdőkre fog hárulni.
Egy ilyen társadalmi méretű újraelosztás természetesen azonnal felveti, hogy érdekellentétek is vannak. Különböző rétegek rovására kell így egy újraelosztást megvalósítani és ezt tudatosítanunk kell magunkban, a gyakorlatban meg kell jeleníttetni, és programban kell megjelentetni minden olyan kérdésnél, amiről politikai viták folynak Magyarországon.
Egy társadalmi méretű újrafelosztást persze nem paternalista módon kell elképzelni. Bármilyen méretű társadalmi újraelosztás csak egy nagyon tudatos, szisztematikus politikai harc eredménye lehet. A KISZ akkor tud az ifjúságon belül meghatározó erő tenni, ha az ifjúság körében ennek a küzdelemnek, ennek a harcnak az élére tud állni. Nem azzal, hogy külső pozíciók, jogszabályok, kinyilatkoztatások e harc élére állítják, hanem a saját tevékenységével, meggyőző erejével.
A politikai programmal, politikai platformmal kapcsolatban további lényeges szempont, amire már utaltam egyszer, hogy a KISZ-nek viszonyt kell kialakítania minden, az ifjúság körében megjelenő kérdéshez, problémához. Nem fordulhat elő, hogy van egy kérdés, ami foglalkoztatja a fiatalokat, amiről vitatkoznak, és ugyanakkor a körükben meglévő politikai szervezetnek erről nincs álláspontja. Tudomásul kell vennünk, hogy ha a KISZ-nek nincs álláspontja, de másoknak van, akkor a fiatalok mindig azok mögé fognak állni.
Nekünk ma nemcsak a jövő általános keretein kell gondolkozni, hogy milyen irányba is fejlődjön az ország, és ebben valami új utat kínálni, valami értékrendet felmutatni. Nem csak az ifjúság jelenlegi helyzetéből, a következő évek várható folyamataiból kell kiindulni, és azon belül egy komoly érdekharcot, érdekműködést megütni. Ez mind nem elég.
Magyarországon ma folyik a következő 10-15 év társadalmi, politikai, közéleti játékszabályainak, kereteinek a kialakítása. A következő három évben az országgyűlés harminc-valahány törvénytervezetet fog tárgyalni, létre fognak jönni olyan új intézmények, mint például a közigazgatási bíróság, alkotmánybíróság. E gyors változások szabják meg, hogy a következő egy-másfél évtizedben mik lesznek azok a közéleti terek, társadalmi játékszabályok, amik között majd éppen a mi generációnk válik felnőtté a politikában is.
Hogy milyenek lesznek ezek a játékszabályok, ezt nem tíz év múlva lehet befolyásolni, hanem ma. Ma és holnap, a következő két évben. Ez pedig azért nagyon fontos, hogy ennek a szabályrendszernek a kialakítása ne elcsússzon az ifjúság széles tömegei mellett akkor, amikor pedig a KISZ-nek megvannak a lehetőségei, hogy a tervezetekhez, információkhoz hozzáférjen, és ugyanakkor a fiatalok elképzeléseit, szándékait képviselje. Természetesen a KISZ eddig is beleszólt ezekbe a dolgokba, testületi állásfoglalás keretében, vagy másképp. Az eddigi beleszólás azonban szűk szakértői körre, legfeljebb néhány testületre szorítkozott, és nem terjedt ki szélesebb bázisra. Másrészt a beleszólás mindig arra irányult, hogy a KISZ véleménye jelenjen meg. Ma mást is célul kell tűznünk. Természetesen fontos, hogy jelen legyen egy markáns KISZ-vélemény, amennyire lehet, tömegnyomással támogatva ezekben a munkálatokban, de legalább annyira fontos, hogy kihasználva lehetőségeinket, pozícióinkat, az ifjúság különböző csoportjait, szervezett vagy informális csoportjait próbáljuk meg olyan helyzetbe hozni, hogy ők jussanak el a különböző fórumokra, és ott képviselhessék a saját véleményüket. Még akkor is, ha azok eltérnek a KISZ-étől. Magyarán: egy ilyen közélet-erősítő, közéletfejlesztő szerepe is legyen a KISZ-nek. Ennek érdekében létrehozunk egy laza hálózatot a KISZ mellett, amibe bármilyen ifjúsági közösség, főleg a fiatal értelmiség bekapcsolódhat, részt vehet. Ezt a KISZ nem irányítani akarja, hanem azt vállalja, hogy szolgáltatást biztosít, hogy a hálózatba kapcsolódó minden csoportnak, körnek eljuttatja a rendelkezésre álló információt, a különféle tervezeteket, koncepciókat és ellenkoncepciókat. Ahhoz igyekszik lehetőséget teremteni, hogy ezek a csoportok, körök, baráti társaságok eljussanak azokra a fórumokra, ahol érdemben hozzá lehet szólni vitatott kérdésekhez. Nem az a cél, hogy integráljunk minden véleményt, hanem hogy minden vélemény képviselőjének személyében eljusson azokra a fórumokra, ahol ezen kérdéseket megvitatják. Ezt a tevékenységet a KISZ reformhálózata végzi. Munkája egy olyan kísérlet, egy olyan elem a következő évek politizálásához, ami lényegesen eltér az eddigi szervezeti mechanizmusoktól. Nyíltan azt tűztük ki célul és azt hirdetjük hogy ebben a munkában a lényegre akarunk építeni. Tarthatatlan, hogy csak a centrum közelében lévők jussanak megfelelő információhoz. Nemcsak mi akarunk a lényegre építeni, hanem a Magyar Demokrata Fórum programnyilatkozatában is ez elég vastagon megjelent. Továbbgondolva ezt, az a szándék is megjelenik itt, hogy a következő időszakhelyi választásainál, országgyűlési választásainál az így fokozatosan megerősödő, kiépülő csoportokra lehessen támaszkodni, vagyis egy idő után ne csak az országos ügyekhez szóljanak hozzá, hanem a helyiekhez is.

A KISZ és a párt viszonya

A KISZ a párt ifjúsági szervezete, megalakulása óta közvetlen a minden szinten megjelenő pártirányítás.
A pártirányításról a KISZ-ben nagyon sok vita folyt. A deklarált elv az, hogy a KISZ a párt ifjúsági szervezete, köteles képviselni a párt politikáját, és a KISZ-re kötelezőek a párttestületi határozatok.
Hol jelentkeznek problémák? Én nem ott látom, hogy a párt testületi határozatai kötelezőek a KISZ-re, mert központi, megyei, városi szinten elenyészően kevés konkrét határozat született a KISZ-re. A legtöbb általánosságokat tartalmaz, amik igazából nem szűkítik a KISZ mozgásterét. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az irányítás szűk keresztmetszete a közvetlen vezetői, apparátusi beavatkozásoknál jelenik meg. Nem is mindig formálisan, néha csak üzenet vagy sejtetés formájában. A szűk keresztmetszetet úgy megszüntetni, hogy a többi közvetlen irányítás, a testületi határozatok kötelező volta megmaradjon, nem lehet. Ezért a KISZ KB azt a javaslatot tette a párt KB-nak, a Politikai Bizottságnak, hogy a KISZ és a párt viszonyában a jövőben a stratégiai kérdésekben a jelenleginél sokkal szorosabb szövetség legyen a meghatározó. Ezzel szemben .a taktikai ügyekben egy nagyon nagy fokú önállóságot akarunk. A KISZ pártirányítása kifejezést hagyjuk el, ne is használjuk. Tehát a KISZ-párt viszonyban a jövőben a párt határozataiban megjelenő irányvonal legyen a kötelező a KISZ-re mint stratégia; közvetlen, minden szinten megjelenő pártirányítás pedig ne legyen.
Természetesen itt két irányba kell elmozdulni. Az egyik, hogy a jelenlegi; sokszor paternalista, korlátozó, féltő-óvó, ugyanakkor nem bátorító, nem új dolgokra inspiráló gyakorlat, felfogás oldódjon, szűnjön meg a párt részéről. Másik oldalon azonban arra is szükség van, hogy a párt intenzívebben is többet foglalkozzon a saját ifjúsági szervezetével, nem úgy, hogy évente egyszer beszámoltatja a megfelelő KISZ-szervet, és ezzel letudta az ifjúság iránti felelősséget, és az ifjúsági ügyeket, hanem egyfajta ifjúságcentrikus gondolkodásnak általában mindenütt jelen kell lennie, és ezen keresztül érvényesüljön a pártnak a saját ifjúsági szervezetéről való gondolkodása.
A párt-KISZ viszonyban azonban nemcsak arra kell gondolnunk, hogy más legyen a KISZ, mint ma, más legyen a viszony, mint ma, hanem azon is kell gondolkodni, hogy más legyen a párt, mint ma. A KISZ részleges önállósága, stratégiai szövetségesi mivolta ugyanis olyan kérdéseket is felvet, amik messze túlmutatnak a KISZ-párt viszony kérdésén. Megvalósítható-e az, hogy a KISZ önálló arculattal, önálló platformmal jelenjen meg a párt mellett, ha a párt nem fogadja el, hogy a párton belül platformok lehessenek, szerveződhessenek. Ez a kérdés tehát túlmutat a KISZ-párt viszonyon, és nekünk az az érdekünk, hogy itt a párt is megváltozzon, mert önmagában csak az ifjúsági szervezetnél változtatást – bár formálisan meg lehet valósítani – a tartalmát, lényegét tekintve nem lehet elérni.
Végül még egy nagy kérdés a KISZ jövőjével, reformjával kapcsolatban. Az elmondott politikai célokhoz, politikai platformhoz a felvázolt part-KISZ viszonyhoz és a következő évek jelzett kihívásaihoz alkalmassá kell tenni magát a pártot is. Ráadásul ezt az alkalmassá tételt úgy kell megvalósítani, úgy kell vezényelni, hogy a jövőről való döntés meghozatalának mechanizmusa, illetve az átalakulás mechanizmusa legyen az, ami hitelesíti a tagság, az ifjúság és .az egész társadalom előtt a valódi változtatás szándékát.
Három markánsabb irányelmozdulás kristályosodott ki az elmúlt hónapok vitái során.
Az első felfogás, az első gondolat lényegét úgy lehetne összefoglalni, hogy a KISZ a politizálás tartalmát, módját, politikai platformját megváltoztatja, de a párttal való napi viszonyát nem. Ha felerősíti azokat a jegyeket, amelyek a szervezetben az elmúlt években megjelentek, akkor a szervezeti keretek alapjainak megváltoztatása nélkül is képes a következő időszak megváltozó társadalmi követelményei között működni, az ifjúság érdekében politizálni. A lényeget, a szerveződés területi elvét, a demokratikus centralizmus elvét meg lehet őrizni. Érvként hangzik el az is, hogy a tartalmat kell megváltoztatni és nem a formát, illetve hogy az elmúlt évek tehervállalása nem teszi lehetővé, hogy egyszerre hozzányúljunk a KISZ-ben a lényeges elemekhez, így a szervezeti keretekhez is. Először valami belső konszolidációra van szükség, és más tartalommal. Utána, ha szükséges, akkor hozzá lehet igazítani a szervezetet is. Nyilvánvaló, ezt a felfogást a KISZ-en belül azok vallják, akik olyan területen dolgoznak, ahol megőrizték a működőképességet, illetve azok, akik féltik a jelenleg meglévő pozícióikat.
A másik felfogás, a másik gondolkodási irány, hogy ne akarjunk formálisan vagy kevésbé formálisan százezreket tömöríteni, mert egy kommunista ifjúsági szervezet ma Magyarországon nem tud több százezer fiatalt felsorakoztatni, és ha itt valódi választási lehetőség lesz, akkor még kevésbé fog tudni. Akik vállalják a párthoz való kötődést, azokat tömörítse csak a KISZ, ezeknek legyen a szervezete, ami nem fél attól, hogy esetleg néhány tízezresre szűkül le a taglétszáma, így valóban a párthoz szorosan kötődő, esetleg csak a fiatal párttagokat tömörítő párt ifjúsági tagozataként működik. Vannak erre is példák a világban, a szociáldemokrata pártok ifjúsági szervezetei például ilyen jellegűek. Nyilván ezt a felfogást vallják azok, akik azt mondják, hogy nem szabad feloldani a jelenlegi ideológiai, szemléleti zavarban egy elkötelezetten kommunista gondolkodásmódot, nem szabad tágítani a kört, szorosra kell zárni a sorokat. A párttal szemben is sok kihívás jelenik meg, ezért is kell szorosan felzárkózni a párthoz. Nem baj, hogy kevesebben vagyunk – vallják -, mert egy kisebb létszám is jelenthet nagyobb erőt. Ugyanezt a nézetet vallják azok is, akik alibit keresnek arra, hogy a saját környezetükben nem tudnak széles bázisra szert tenni, ezért folyamatosan fogy a taglétszám, szűkül a szervezettség, és ezért „megideologizálják" ezt a nem akart folyamatot, az élcsapatszerű szervezettel. Nagyon becsületes és sajnos pillanatnyi érdekek alapján álló gondolatok is állnak ezen vélemények mögött.
A harmadik gondolkodási irány abból indul ki, hogy a pártnak és a párt ifjúsági szervezetének is az az érdeke, hogy a pártnak minél „szélesebb" politikája legyen, minél több fiatal legyen, akik deklaráltan vállalják a párt ifjúsági szervezetéhez való tartozást. Különös értékké fog ez válni a következő években, amikor nyíltabb versenyhelyzet lesz. A KISZ-nek nem szabad feladnia azt, hogy széles bázisa van, hogy az ifjúság minden rétegében megpróbál jelen lenni hogy mindenütt megpróbál minél több fiatalt tömöríteni, ezt azonban csak akkor lehet megvalósítani, hogyha a KISZ-en belül szervezetileg is leképezzük azt a sokszínűséget, ami ma az újságot jelenti, s a KISZ-en belül meglévő merev formákat, uniformizált gyakorlatot megváltoztatjuk, differenciálttá tesszük. Ezt a gondolatot továbbfolytatva, vagyis ha a KISZ-en belül hozunk létre különböző szervezeteket, akár résegek szerint, akár bizonyos aktualitások szerint, mint amilyen például a környezetvédelem. Vagyis, ha a KISZ nevéből a szövetség" szót vesszük komolyan és különböző, többé-kevésbé azonos értékrendet, azonos platformot valló, a pártot szövetségesként elfogadó ifjúsági szervezetek szövetségévé, föderációjává alakítjuk át a KISZ-t. Ebben az esetben azonban nyilván nem tartható a demokratikus centralizmus, mert egy föderatikus felépítés és a demokratikus centralizmus (különösen annak nálunk élő bürokratikus centralizmus formája) kizárják egymást. Ez utóbbi gondolat hívei abból indulnak ki, hogy a KISZ intézményrendszerét, ma meglévő bázisát, embereit milyen formában lehetne egy sokkal rugalmasabb, a jövő követelményeinek jobban megfelelő szervezetbe tömöríteni. Tudomásul véve természetesen a belső differenciáltságot, a belső tagoltságot, egy egész más működési rendet. ESY ilyen föderációba beleférne akár a középiskolás rétegszervezet, az egyetemi rétegszervezet, a dolgozószféra többféle szervezete, bizonyos értelemben a környezetvédelemben vagy más területen létrejövő szervezetek.
Ennek a gondolatnak az ellenfelei, kritikusai abból indulnak ki, hogy ez a KISZ hagyományos mechanizmusának a szétesését jelenti. Abból indulnak ki, hogy a környezet – elsősorban a megfelelő pártszervezetek – nem lenne képes tolerálni egy ilyen jellegű átalakulást. Abból indulnak ki, hogy egy ilyen fajta átalakulásban a meglévő KISZ-es mechanizmusok, városi bizottságok, megyei bizottságok nem találnák a helyüket, mert az egész szervezet másképp épülne fel. Nyilvánvaló, hogy ezzel kapcsolatban megjelenik az apparátus ellenérdekeltsége is, meg a KISZ jogos féltése is. Ugyanakkor sokan támogatják ezt a fajta gondolkodást, mondván, hogy a KISZ reformjára, a KISZ átalakulására csak ilyen horderejű, ilyen nagyságrendű változás adhat egyáltalán esélyt.
Bizonyára további elképzeléseket is lehetne még sorolni, egy azonban biztos; helyből eldönteni, hogy milyen lesz a jövő KISZ-e, nem szabad. Nem szabad, mert éppen az az egyik legnagyobb gond, hogy így működik a KISZ. El kell tehát kezdeni nagyon szisztematikusan, nagyon tudatosan az egészet alulról építeni, azt az aktivistagárdát, azt az ifjúságot, illetve azt a KISZ körül élő ifjúsági közvéleményt megkérdezni, amelyiket egyáltalán érdekli a jelenlegi helyzetben, hogy mi lesz a KISZ-ből és az e körben megfogalmazódott vélemények, törekvések, értékek alapján felépíteni a szervezetet.

Megjelent: Ifjúsági Szemle, Ifjúsági Szemle 1988 77-86.p.