Mi voltunk talán a második generáció a HÖK-ösök között. Az első generáció volt az, aki magát a jogi alapokat lefektette, a mi generációnk volt az, aki már hál Istennek az első generáció eredményeit kihasználva már tudtunk tovább építkezni. Tehát olyan hallgatói, diákjóléti programok elindításában gondolkoztunk, amik végül több-kevesebb sikerrel azért teljesültek. Erre az időre volt tehető a tandíj bevezetése, na az egy jó kis menet volt. Tehát akkor az első körben ugye a célunk az az volt, hogy a tandíjat, mint olyat ne vezessék be. Ez nem sikerült, ezt tudjuk, ismerjük ennek a történetét. Utána én folyamatosan azért kardoskodtam, hogy ezt a gombócot ezt nyeljük le, ezzel nem tudunk mit kezdeni, ez egy külső tényező, próbáljunk meg úgy politizálni, hogy a lehető legjobb jöjjön ki ebből a dologból. Hát nálunk ez a SZOTE-n a Tandíj és Ösztöndíj Szabályzat keretén belül valósult meg, nagyon komoly pénzeket sikerült megszerezni annak idején a tandíjakból, amit visszafordítottunk hallgatói célokra, például kollégiumi támogatásokra, tehát ebből cseréltünk le nem tudom hány száz ágyat a SZOTE kollégiumaiban, meg kulturális rendezvényekre, meg mindenféle dologra, számítógépekre a hallgatóknak, szóval ilyen infrastrukturális fejlesztésekre, amikre egyébként nem volt forrás és akkor rá tudtunk mutatni, hogy na ez az a forrás, amire eddig az egyetem nem számított és közös egyetemi célokra lehet fordítani. Annak idején nekünk még akkor a Jancsák Csabával, meg a Fekete Csabával mi hárman Csabák kicsit előre gondolkozva, jövőbe nézve próbáltunk valamit összehozni az egyesített Hallgatói Önkormányzattal, Universitas Önkormányzattal – hívjuk ahogy akarjuk – azoknak az alapjait annak idején hárman, meg még nagyon sok, több tucat ember segítségével tettük le, nehéz volt, nem volt könnyű. Nem volt könnyű, mindannyian olyan Hallgatói Önkormányzatról jöttünk, különösen a JATE-sok, ugye a Juhász Gyulán ott nem volt annyira jellemző, mert ott nem volt több kar, a JATE-n, meg a SZOTE-n voltak, volt egy erős Egyetemi Hallgatói Önkormányzat és gyakorlatilag ez alá voltak, mint fiókszervezetek betagozódva a kari Hallgatói Önkormányzatok.

A SZOTE-n egy kicsit prezidenciálisabb rendszer volt, a JATE-n egy kicsit liberálisabb rendszer volt, na és ez a két filozófia csapott egymásnak és ebből született meg, ami most van. Ha jól tudom – nem tudom, nem ismerem a napi működést –, tudomásom szerint a Hallgatói Önkormányzatban a karok azok, akiknek komoly hatalmuk van és hát amennyire én tudom olyan régi Hallgatói Önkormányzat, olyan régi EHÖK-ök szintjére azért nem sikerült megerősíteni az EHÖK-öt.

Ami jó-rossz – nem tudom – van pozitív oldala és van negatív oldala, pozitív oldala nyilvánvalóan az, hogy kari autonómiába tartozik egy csomó olyan probléma, amit a karon tudnak a hallgatók, egymásról tudják, tudják a bölcsészek, tudják az orvosok, a TTK-sok, hogy nekik mi a speciális problémájuk. Még lehet, hogy kívülről valaki beleszólna, akkor az nem biztos, hogy olyan jó megoldásokat találhatnának. A probléma viszont az, hogy mi annak idején a SZOTE-n – és úgy tudom a JATE-n is így működött – egységesen tudtunk szavazni Kari Tanácsokban, Egyetemi Tanácson, különböző bizottságokban és mivel ez a blokk volt az, tehát a hallgatói blokk volt az egyedüli, amelyik egységesen tudott szavazni, ezért ez a legnagyobb erővé tudott válni. Tudomásom szerint már az Universitas alakuló ülésén sem sikerült ezt megcsinálni annak idején és szerintem most sem.

Miként alakult az egyetemi integráció? A ti karotok hogyan sikerült betagozódni a nagy SZTE rendszerébe, ha lehet így mondani?

Már most a Gyógyszerész Karra gondolsz? Ez egy érdekes dolog. Én akkor is mondtam, hogy ez az egész egy fából vaskarika, így ahogy van. Na most annak idején – nem is tudom talán Machiavelli volt, aki azt mondta, hogy „ha nem tudod a változásokat megakadályozni, akkor jársz el helyesen, ha az élükre állsz” – az Orvostudományi Egyetem, különösen az Orvostudományi Kar és a Gyógyszerészettudományi Kar, ők szerették volna azt, hogy minden maradjon a régiben. Na most ezt nem lehetett, ehhez túl nagy volt a presszió kívülről, de megpróbálták megőrizni a múltat és létrehozták az Egészségügyi Centrumot.

Azóta már úgy tudom, hogy fújnak már egymásra egyre jobban, de mondom nem követem a napi dolgokat, tehát én úgy éreztem, hogy igazából lényegi változás nem történt. Én amikor ezt láttam, meg azt láttam, hogy olyan szinten egymásnak feszülnek az érdekek, már hallgatói szinten is, hogy mindenki azon gondolkozik külön-külön minden kar, hogy hogyan tudja sütögetni a maga kis pecsenyéjét, illetve amikor nem tudtunk másról beszélni, csak arról, hogy a leendő Egyetemi Hallgatói Önkormányzat főbb döntéshozó szerveiben melyik kar milyen súllyal, hány százalékos szavazati aránnyal fog részt venni, mikor nem volt más téma akkor én azt mondtam, hogy jó, akkor egy olyan modellt kövessünk, hogy erős Kari Hallgatói Önkormányzat és viszonylag gyenge Egyetemi Hallgatói Önkormányzat, tehát minél több dolog dőljön el házon belül. Ez azért valahol igazából mindenkinek jó.

Az interjú 2002-ben készült.
Készítette a Belvedere Meridionale Alapítvány megbízásából Erhardt Ágoston.