Hogyan került kapcsolatba a hallgatói mozgalommal? Mikor? Mely intézményben?

II. éves egyetemistaként (1991-ben, azt hiszem) beválasztottak a JATE TTK HÖK-be. Nem volt túl sok jelölt, gyakorlatilag szakonként egy-egy „erősebb egyéniség” bekerült. Én a földrajzosok révén jutottam mandátumhoz.

Mi motiválta abban, hogy bekapcsolódjon az érdek-képviseleti tevékenységbe?

Főként a szaktársaim képviselete illetve az, hogy tájékozottabb, felkészültebb legyek a kart és az egyetemet érintő kérdésekben. A hallgatói képviselet „rendszere” nem volt kiforrott, az információs csatornák nem voltak „intézményesek”, nagyon sok múlott a személyes kapcsolatokon, beszélgetéseken, jelenléten. Ez hiányzott nekem az első 2 évemben, ezt szerettem volna pótolni.

Milyen volt akkor a József Attila Tudományegyetem légköre?

Persze nosztalgiázom, de remek. Én sokat utaztam Budapestre és nem voltam kollégista sem, tehát a „javából” kimaradtam, de meg így is a sporton és a csoportrendszeren keresztül közösségi élményt adott az egyetem.

Melyek voltak az akkori idők legfontosabb „HÖK-ös” kérdései, hallgatói érdek-képviseleti problémák?

Talán a legfontosabb az ösztöndíjrendszer volt. Abban az időben vezettük be a tanulmányi eredményen alapuló ösztöndíjrendszert. Előtte egy fix juttatást utalt a Tanulmányi Osztály minden hallgatónak (ún. húspénz-t) és a kitűnő tanulók kaptak valamiféle pótlékot. (Ma már talán el sem hihető ez a rendszer, pedig így volt!) Ezt alakítottuk át, részint tanulmányi, részint szociális alapon megszerezhető juttatásokra. Ezzel egy időben a TO-tól a HÖK-höz került mind a döntéshozatali rendszer, mind pedig az adminisztráció. Ez volt a mai HSZI őse, a HÖK iroda. Persze hasonló jelentőségű, de a hallgatok számára kevésbe látványos volt az érdek-képviseleti mechanizmusok kialakítása a szervezeti tanácsokban és irányításban. Az 1/3-os rendszer megszilárdítása és működtetése. Később pedig a felsőoktatási törvény átalakítása, a finanszírozás reformja. Szeged mindig is megkerülhetetlen műhely volt ezekben az előkészületekben, az a modell, amit itt kialakítottunk, példa volt szinte az egész ország számára. Egy-egy országos hallgatói rendezvényen, szavazáson a szegedi kezek sokat értek!

Mely területeken vett részt a hallgatói mozgalomban? Mi volt a tisztsége? A feladata?

A JATE TTK HÖK tagjaként kezdtem, következő évben a JATE Egyetemi HÖK elnöke lettem, majd külföldi ösztöndíjra mentem egy évre. Utána ismét reszt vettem a JATE EHÖK munkájában és az országos hallgatói mozgalomban, ahol megválasztottak az OFÉSZ [Országos Felsőoktatási Érdekképviseleti Szövetség – a szerk.] elnökének és átalakultunk HÖKOSZ-ra [Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége – a szerk.], a Rektori Konferencia mintájára. Innen leköszöntem és „kiöregedtem” a mozgalomból, oktatóként dolgoztam az egyetemen.

Milyen munkamódszerekkel dolgozott akkor a HÖK?

Nem pontosan értem a kérdést, de gyanítom ugyanúgy, mint ma. Csak a méretek voltak kisebbek és az adminisztratív, megvalósító tevékenység nem vált el a képviseleti, döntéshozó feladatoktól. A borítékolás éppen úgy HÖK-ös munka volt, mint a részvétel az Egyetemi Tanácsban. Ja és persze jól is kellett tanulni, mert örökké ezzel támadtak minket az oktatók: ez a mi elsődleges feladatunk. Emlékszem, az OTDK alatt nem is lehetett HÖK-üléseket szervezni, a csapat szinte minden tagja érintett volt az országos konferencián.

Mennyiben volt Érdekképviselet, mennyiben Hivatal és mennyiben Szolgáltatószervezet az a HÖK, amiben részt vett?

Akkoriban ezek a feladatok nem váltak el élesen, legfeljebb egy-egy személy nevéhez kötődtek a szervezeten belül. A differenciálódás, a professzionális szolgáltató és hivatali apparátus kialakulása pontosan az én és társaim időszakához köthető. JATE HÖK-elnökként egy remek és erős érdekképviseletet „örököltem” Várnagy Jóskától és ehhez alakítottuk ki az erős – bár előtte már nyomokban létező – hivatali apparátust (kezdetben Fónyi Tamás, majd Majó Zoltán vezetésével) valamint a szolgáltató intézményt, a Prudentia Alapítványt Matics Péter irányításával. De a hivatal felelős vezetője, és az alapítvány elnöke is a mindenkori HÖK-elnök volt. Mindkét „profi” vezető – az alapítványé és a hivatalé is – HÖK képviseleti vezetők voltak azelőtt, hogy ebbe belekezdtek.

Kikre emlékszik vissza, kikkel dolgozott együtt?

Egy-két nevet már említettem Szegedről. Felsorolhatatlan azok száma, akikre jó szívvel emlékszem. Kiváló kollégák a HÖK-ből, Kövér Erika – ma Matics Péter felesége, két gyermek édesanyja, volt az első TTK HÖK-elnököm. Béla Éva, utódom az EHÖK élén, Jaczkovics Laci a jogi kar kiváló képviselője – egy napon születtünk, persze nem ugyanabban az évben. A bölcsészkarról remek egyéniségek, ma oktatók, rádiós szerkesztők vagy közhivatalnokok. Az országos mozgalomból is maradtak barátságaim is, emlékeim is. Nem szeretnék neveket említeni, mert valakit kifelejtenék!
Csodálatos embereket ismertem meg, mai napig büszkén említem, hogy együtt dolgozhattunk. És persze remek idők voltak – miért tagadnám –, hosszú-hosszú esték és nehéz ébredések!

Mi az, amit sikeresnek ítél a hallgatói mozgalomban?

Az intézményesítést, annak a megszilárdítását, hogy aktív és erős hallgatói intézményrendszer nélkül nem lehet egyetemet-főiskolát csinálni. Ez nagy lehetőség is volt, ugyanakkor hihetetlen felelősség. Az idő részben minket igazolt, bár a rendszer ma kissé kevésbé „hallgatói”, mint akkoriban. Ez talán a méreteknek köszönhető. Elváltak a „profik” az „amatőröktől”, csak az „amatőrök” szeretnek profinak látszani. Ez nem mindig szerencsés. Akkoriban megvolt az egyensúly.

Mi az, ami nem zárult sikerrel, vagy nem sikerült úgy megvalósítani (akkor), ahogy szerették volna?

Szerettünk volna országosan is működtethető modelleket kialakítani és megtalálni a kulcsot a nagy jelentőségű döntések ajtajaihoz. Nem ment tökéletesen. Ott lehettünk, ahol meghívtak, de nem volt „megkerülhetetlen” a hallgatóság. Jól jelzik ezt a tömegmegmozdulások is. Ha van párbeszéd, nem kell tüntetés! Később a politika teremtette meg a hiányzó befolyást, ezt én személy szerint nem néztem jó szemmel, de ettől még lehet sikeres megoldás, nem tudom.

Véleménye szerint a magyarországi hallgatói mozgalom esetében milyen értékekről beszélhetünk?

Nem tudok a maiakról nyilatkozni, mert nincs ismeretem róluk, kapcsolatom velük. A mi időnkben a felelősségvállalás, a következetes munka volt a legfontosabb érték, amit a mozgalomnak köszönhettünk.

Mi a hallgatói mozgalom üzenete a ma felsőoktatási ifjúságának?

Önrendelkezés és öngondoskodás. Ha nem teremtenek a hallgatók szilárd és jól működő rendszereket maguktól, akkor valakinek a rendszereit lesznek kénytelenek használni. Az meg nem mindig megnyugtató, mert ha „felnőttektől” jön, akkor ab ovo konzervatív. A hallgató meg legyen forradalmár!

Mit csinál ma?
Egy nemzetközi cég (Barco n.v.) feltörekvő piacokért felelős alelnöke vagyok értékesítési területen és a cég indiai kirendeltségét is vezetem. Indiában élek és dolgozom és nagyon sokat utazom.

Mi az, amit mai életében is alkalmaz, használ a hallgatói mozgalomban megszerzett
tapasztalatokból, tudásból?

Rendszerszemlélet, emberismeret, híradástechnika, szervezet-szociológia. Szeretnem hinni, hogy a „forradalmárból” is maradt meg mutatóba valamicske!

Az interjút a Belvedere Meridionale megbízásából készítette Bakos Csilla, Mihály Andrea és Somogyi Katalin,
2012-ben.