Hogyan került kapcsolatba a hallgatói mozgalommal? Mikor? Mely intézményben?

1997-ben, a Pécsi Tudományegyetemen. Másodéves történelem szakos hallgató voltam, amikor egy este a kollégium folyosóján az egyik barátom megkérdezte, hogy van-e szociális érzékenységem. Mondtam, hogy csak az van, mire közölte, hogy a napokban kezdődő HÖK választásokon induló csapat keres tagokat a Diákjóléti Bizottságba. Így Dávid barátommal egyetemben igent mondunk. A mai napig vicceskedünk azon, hogy valójában mindent neki köszönhetek, hiszen ő hívott engem. Ha jól meggondolom ez tényleg így van.
Előtte nem nagyon tudtam mi az a HÖK. A regnáló elnököt ismertem jól, mert ő is székesfehérvári volt – akárcsak én.

Mi motiválta abban, hogy bekapcsolódjon az érdekképviseleti tevékenységbe?

A szociális érzékenységem, de komolyra fordítva – emlékeim szerint nem volt különösebb motivációm. Az hogy egy barátommal együtt csinálhatunk valamit, illetve még talán az is vonzott, „hallgatói képviselő” lehetek. Anyukám nagyon büszke volt rám. De nem igazán tudtuk mi az a HÖK, így aztán azzal ezzel kapcsolatos motivációink is inkább a „brahi” szintjén mozogtak.

Milyen volt akkor az egyetem/főiskola légköre?

Nem igazán láttam túl a kolifolyosó, a Hangulat nevezetű vendéglátóipari egység, a csocsóasztal horizontján. Ezeken a színtereken kiváló volt a légkör. Egyszakos törisként volt időm a tanulás mellett, talán ezért is kezdődhetett el a HÖK-özés. Ami a HÖK körüli légkört illeti, az viszont nem volt éppen rózsás. Elterjedt, hogy az épp regnáló társaság hatalmas összegeket lop (HÖK-ösök számlájára ösztöndíj jogcímen utalták mindazoknak a fizetést, akik dolgoztak rendezvényeken, irodákban. Nem volt akkoriban erre más megoldás. Persze a mi csapatunk ezt megtudta, és hatalmas botrányt csináltak belőle. Nem értettem vele egyet, mert érthető volt a magyarázat. Kezdett kellemetlen lenni nekem. Ellenben a választást váratlanul nagy többséggel simán megnyertük. Mindenki bekerült.), késtek az ösztöndíjak, rendszeresen elszámolták őket; büdös és koszos volt a Szenes Klub, ahová a kar hallgatói jártak. Szóval volt egyfajta kormányváltó hangulat…

Melyek voltak az akkori idők legfontosabb „hökös” kérdései, hallgatói érdekképviseleti problémák?

Tréfás helyzetet idézett elő, hogy a választás után derült csak ki, a diákjóléti Bizottság a legfontosabb a HÖK-ben, mivel minden pénzügy az mi hatáskörünkbe tartozik. A bizottság tagjai választották meg az elnöküket. Mivel fiút akartak (Sic!), és mivel a Dávid barátom nem vállalta, csak én lehettem az.
A legnagyobb problémánk az volt, hogy az előző csapat maga után hagyott 15 millió Ft mínuszt a juttatási alapban (ösztöndíjak, szociális támogatások). A mi dolgunk volt, hogy kiszámoljuk, hogyan is lehetne az év végére lenullázni ezt az összeget. Újraszámoltuk a kereteket, lefaragtuk a HÖK kiadásait, kimutattuk a kari vezetésnek a megtakarítás mértékét és ügyeltünk arra, hogy meg is valósuljon. Mindez azért volt komoly helyzet, mert a Kari vezetés álláspontja az volt, hogy egyhavi ösztöndíjat tartsunk vissza. Ezt akartuk elkerülni – végül fényes sikerrel. Az egyenleg az év végére pozitívba ment át, úgy hogy a hallgatók nem érezték meg a spórolást. Mivel közben számos konfliktust kellett felvállalni, nagyon tanulságos időszak volt. Ráadásul a HÖK társak a Diákjóléti Bizottság ellen fordultak. Tulajdonképpen saját társaink ellenében kellett végigcsinálnunk ezt az egész ügyet. A hagyományos feladatok is megvoltak persze. Mi működtettük a kollégiumi felvételi rendszert, amit úgy alakítottunk át, hogy 50%-ban tanulmányi eredmény alapján, 50%-ban szociális helyzet alapján osztottuk el a férőhelyeket. Szakítottunk azzal a dogmával, hogy a kollégium teljes egészében szociális juttatás lenne, és érvényt szereztünk annak az álláspontunknak, amely szerint hallgatói-közösségi-önképző élettér is.
A kari HÖK-ben kicsivel több mint egy évet dolgoztam. Utána erasmus ösztöndíjjal külföldre mentem, majd amikor hazatértem, akkor a frissen megválasztott EHÖK elnök keresett meg, hogy nem lennék a főtitkár az Egyetemi Hallgatói Önkormányzatban. Igent mondtam. Két évig csináltam és az egyik legjobb, legaktívabb időszak volt az életemben. Kollégiumot vásároltuk, intézményi szabályzatokat, kormányrendeleteket írtunk, rengeteget egyeztettünk az Egyetem és a Város vezetésével, EFOTT-ot szerveztünk, Karrier irodát fejlesztettünk. fontos dolgokat csinálhattunk, fontos emberekkel, az egyetem pénzén természetesen. Szinte mindent ebben az időszakban tanultam meg, abból amit tudok, és amit a mai napig használok.

Mi volt a tisztsége? A feladata? Mely területeken vett részt a hallgatói mozgalomban (intézményi, országos)?

A PTE Bölcsészettudományi Kara Diákjóléti Bizottságának elnöke voltam 97-98 között. Hallgatói juttatási ügyek, ösztöndíj-számítás algoritmusa, szociális támogatásokkal kapcsolatos pályázatok elbírálása, kollégiumi férőhelyek elosztása, ezekkel kapcsolatos szabályzatok kialakítása tartozott a feladataim közé. E mellett tagja voltam a Kari tanácsnak is.
1998-2000 között az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat főtitkára voltam. Hozzám tartozott az EHÖK működtetése, a KARI HÖK-ök koordinációja, az EHŐK képviselete (az elnökkel egyetemben), a PÉCSI EHÖK országos hallgatói mozgalomban való munkájának koordinálása. Utólag szerénytelenül kell azt mondanom, hogy az elnökkel egyetemben én voltam ebben az időszakban az EHÖK motorja. Egyedül pénzügyekkel és az Egyetemi Klubbal nem foglalkoztam közvetlenül. Ebben az időszakban az országos hallgatói mozgalomban is aktívan részt vettem. Tisztségem szerint voltam Választmányi tag is, de valójában ennél sokkal többet jelentett az a baráti társaság, akikkel éveken keresztül próbálkoztunk sikertelenül bejutni a HŐOK vezetésébe.
2000-2001 között az PTE EHÖK elnöke lettem. Kevésbé emlékszem vissza dicsőséges időszakként erre. Ekkor jöttem rá, hogy klasszikus második ember vagyok. Unalmas volt, nem volt időm semmire és nem találtam magam mellé olyan embereket, akikkel jól tudtam volna együtt dolgozni. Szinte megváltásként ért egy visszautasíthatatlan budapesti állásajánlat, ami véget is vetett a hallgatói mozgalomban eltöltött éveimnek.

Milyen munkamódszerekkel dolgozott akkor a HÖK?

A kari HÖK-ös időszakról már írtam. Ott a kis öt fős DJB-s társaság vezetőjeként dacoltunk az árral. AZ EHÖK-ben már más volt a helyzet. Pécsen az EHÖK-nek voltak kari HÖK-ei és nem fordítva. Ebből számos dolog következett. Erős volt a koordináció, erős volt az együttműködés. Maga az EHÖK kis szervezet volt elnökkel, két alelnökkel (persze az integráció miatt kellett kettő, hogy a három jogelőd mindegyike képviseltetve legyen), főtitkárral, és két adminisztratív segéderővel. Viszont az EHÖK volt az egyetemi vezetés tárgyalópartnere az összes hallgatói ügyben. Az akkori elnök minden megbeszélésre, minden egyeztetésre vitt magával, így rengeteget tanulhattam. A hallgatói képviselet fegyelmezett volt. A belső vitákat követően mindig egységesen léptünk fel a döntéshozatali fórumokon. Akkoriban még mindenki értette, hogy ezen múlik minden. Nagyon sok munka volt abban, hogy ez működőképes legyen.

Mennyiben volt „Érdekképviselet”, mennyiben „Hivatal” és mennyiben „Szolgáltatószervezet” az a HÖK, amiben részt vett?

Hivatal semennyire, a másik kettő szerep pedig teljes mértékben jellemző volt rá. Nem lehetett ekkor már elválasztani. Ha nincs az EHÖK, nincs Egyetemi Klub, nincs Karrier iroda, nincs Egyetemi Napok, Nincs egyetemi média, nincsenek fénymásológépek a hallgatóknak, számítógéptermek is kevéssé. Ami akkoriban szolgáltatásként megjelent azt szinte mindent az EHÖK/HÖK indított el. Mondjuk volt is rá pénze. A teljes egyetemi költségvetés 1,5%-ával gazdálkodhattunk. Az én időszakomban – de persze lehet, hogy az én szerepeim miatt – az érdekképviseleti feladatok domináltak. Ekkoriban készült el az új juttatási kormányrendelet aminek a kidolgozásában részt vettünk, akkor indult el a Diákhitel (amiben szintén), ekkor kellett újratervezni a juttatások elosztását, ekkoriban vált lehetségessé a kollégiumi férőhelyek bővítése a lakhatási támogatás terhére; és hát ott volt a szenátus, a költségvetés ahol igyekeztünk hallgatói célú és érdekű döntéseket áterőszakolni.

Kikre emlékszik vissza, kikkel dolgozott együtt? (Személyes emlékek, hangulatok)

Pécs, Szeged, Debrecen… Hamvas-Jancsák-Benked… Még ma is így kezdjük, ha hirtelen arra gondolunk, hogy honnan lehetne okos-ügyes embereket találni egy-egy kezdeményezéshez. Nagyon összetartó baráti társaság alakult ki. Igazi világmegváltós hangulatban készültünk éveken keresztül az éppen aktuális HÖOK elnökség legyőzésére – mindannyiszor sikertelenül. Talán ez is tartott össze minket annyira… Ki tudja, ha nyerünk mi lett volna a nagy barátságunkból? Sokakra emlékszem vissza jó szívvel – tulajdonképpen mindenkire. Nem szeretnék felsorolásba belemenni mert nagyon hosszú lenne és szükségképpen hiányos is.

Mi az, amit sikeresnek ítél a hallgatói mozgalomban?

Olyan lehetőséget ad a hallgatóknak, amilyen senki másnak, semmilyen élethelyzetben nem adatik meg. Tanulmányi idejük alatt megtanulhatják, mit jelent tárgyalni, egyeztetni, viselkedni, szavazni, érdeket ütköztetni, vitázni, kompromisszumot kötni. Összefog egy többé-kevésbé azonos korban lévő, azonos közösségi-hőfokon égő generációt. Nem tudok arról, hogy lenne még hasonló szervezet ami ilyen jelentős hálózatfejlesztő hatással bírna (AIESEC, egyéb hasonszőrű mozgalmakon, szakkollégiumokon kívül persze).

Mi az, ami nem zárult sikerrel, vagy nem sikerült úgy megvalósítani (akkor), ahogy szerették volna?

Van pár ilyen dolog, de annyira helyi jellegűek és parciálisak, hogy nem említeném meg őket. Inkább azt emelném ki, hogy a HÖK érdekképviseleti és szolgáltatási funkciója ma már nem tűnik összeegyeztethetőnek. A HŐK részévé vált annak a rendszernek, amellyel szemben hallgatói érdekeket kellene védenie. Ez komoly feszültségeket eredményez rendszerszinten. Komoly probléma, hogy a HÖK-ben nem csak élni lehet a lehetőségekkel is, hanem visszaélni is. Megindult egyfajta kontraszelekció, ami roppant káros a mozgalomra nézve.

Véleménye szerint a magyarországi hallgatói mozgalom esetében milyen értékekről beszélhetünk?

Szerintem komoly érték a megújulási képesség. Ami alatt a folyamatos utánpótlás-kinevelődést érthetjük. Komoly érték, hogy a mozgalom nem hullott szét darabokra. Az elmúlt két évtized vitái és eltérő érdekcsoportjai ellenére is egységes tudott maradni a hallgatói mozgalom. Szerintem kiemelkedő eredmény, hogy a hallgatói mozgalom közélet iránt érdeklődő, aktív személyeket képes kinevelni immár évek óta, akik a politikában, szakmai közösségekben korosztály-társaik domináns tagjaként tudnak működni. Értéknek tartom, hogy a hallgatói mozgalomban jelen lévő intenzív és szenvedélyes vita mindig kulturált keretek között zajlik, ellentétben azzal, amit a nagypolitikában nap, mint nap megtapasztalhatunk. Az egykori riválisok, egymás ellen küzdők, évek múlva is képesek egymással szót érteni.

Mi a hallgatói mozgalom üzenete a ma felsőoktatási ifjúságának?

Attól tartok ezt a ma felsőoktatási ifjúságától kellene megkérdezni. Nekem továbbra is egy lehetőségnek tűnik a hallgatói mozgalom, ami hatékonyan kihasználva értékes tapasztalatokat biztosíthat. A HÖK-ön kívül legközelebb 40-50 éves (cég)vezetőként szerezhet hasonló skilleket egy ember.

Mit csinál ma? (Mivel foglalkozik? Hol dolgozik?)

Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél az Új Magyarország Fejlesztési Terv felsőoktatás-fejlesztési programjait tervezem.

Mi az, amit mai életében is alkalmaz, használ a hallgatói mozgalomban megszerzett tapasztalatokból, tudásból?

Szinte mindent. Akkor láttam egyetemet működni belülről. Akkor tanultam meg tárgyalni, érvelni, érdeket képviselni, igazamért kiállni, kompromisszumot kötni, magas rangú, tekintélyes emberektől meg nem szeppenni, érthetően írni, fogalmazni, tömöríteni.

Van-e valamiféle kapcsolata a felsőoktatással, egykori egyetemével/főiskolájával, és a HÖK-kel?

Ma is felsőoktatással, intézményekkel, szolgáltatás és infrastruktúrafejlesztéssel foglalkozom. Egykori egyetemem, főiskolám vezetőit, munkatársait ismerem, ők is engem. Emlékszünk egymásra 6 év távlatából is. A HÖK olyan meghatározó élményem volt, ami letérített eredeti pályaterveimről (történelemtanár), és mai napig tartóan közéleti-közszolgálati szerepek felé orientál.